A FANTOM NYOM�BAN

ELS� R�SZ

Eur�pa, 2012

M�g k�r�lbel�l h�sz perc P�rizsig.

Hideg, sonk�s szendvicset majszolva d�ltem h�tra a k�k pl�sshuzattal bevont �l�sen, tekintetemet mereven az el�ttem l�v�, lehajthat� m�anyag asztalk�ra szegezve. Nem �rtettem, hogy vagyok k�pes egyetlen falatot is lenyelni, amikor a gyomrm akkor�ra sz�k�lt, mint egy szem Dunakavics. Abban b�ztam, tal�n a r�g�s m�sfel� tereli a gondolatimat; p�ld�ul arra, hogyan sz�nik meg a dugul�s a f�lemben, vagy ki tudja, h�ny E-bet�s tart�s�t�szer van a sonk�ban. Ez azonban nem j�tt �ssze, az agyamban egyetlen k�rd�s keringett: mi van, ha a dolog nem �gy s�l el, ahogy szeretn�nk, ha a bar�ts�gunkat �sszeroppantja a viszontl�t�s?

-              Nyugi m�r! – sz�lt r�m Lora, kez�t a karomra t�ve. – Minden rendben lesz.

Mosolyt er�ltettem az arcomra, ezzel jelezv�n, hogy �n is ebben rem�nykedek, �m annyira voltam meggy�z�, mint egy Trabika, Mercedes-embl�m�val a motorh�ztet�n.

Lor�val �ltal�nos iskol�s korunk �ta vagyunk legjobb bar�tn�k, mint Rory Gilmore �s Lane Kim, vagy Mia Thermopolis �s Lilly Moscovitz. Nincs m�g egy ember, aki olyan j�l ismerne, mint �, sem olyan, akivel ennyire kieg�sz�ten�nk egym�st: � t�ncol, �n �nekelek, � a szokny�t szereti, �n a nadr�got, � r�gen a Lostot n�zte, �n meg az Oda�tot. �s olyan ember sincs m�g egy, akivel egy telefonbesz�lget�s alkalm�val t�zszer kapsz r�h�g�g�rcs�t.

-              Ne izgulj – mondta egy b�tor�t� mosoly k�s�ret�ben. – J� buli lesz.

Teljes sz�vemb�l pr�b�ltam hinni neki. Komolyan mondom, m�g az �retts�gim el�tt sem izgultam ennyire, mint most! Pedig csak a legjobb bar�tomat megyek megl�togatni. A legjobb bar�tomat, akit hat �ve l�ttam utolj�ra. Persze tudtam, hogy n�z ki, hiszen gyakran k�ld�tt mag�r�l f�nyk�pet, �s a webkamera sem volt ismeretlen a sz�munkra, de a szem�lyes tal�lkoz�s �s az msn-besz�lget�s k�t k�l�n dolog.

Raoul Duval francia cseredi�kk�nt �rkezett az iskol�nkba hat �vvel ezel�tt, amikor �n majdnem tizenh�t voltam, � pedig a tizennyolchoz k�zeledett. Amikor angol�ra el�tt Vera t�rsas�g�ban bel�pett a terembe, a franci�sok azonnal k�r� gy�ltek, �s mindannyian egyszerre kezdtek el besz�lni hozz�. �n akkor �pp a h�zimat pr�b�ltam befejezni, de k�zben f�l szemmel az ajt�n�l csoportosul� t�meget figyeltem.

-              Mit k�pzeltek magatokr�l, hol vagytok? Isztambulban? M�r becsengettek!

H�lgyeim �s uraim: Gizi n�ni, az angoltan�rn�. Alacsony, v�kony, k�z�pkor� n�szem�ly volt, fekete kazett�s magn�val a kez�ben. Mindig k�t perccel cseng� el�tt �rt a tanterembe, �s aki akkorra nem tart�zkodott ott, azt be�rta hi�nyz�nak. F�tyolos hangj�n a hely�nkre k�ldte az oszt�lyt�rsaimat, azonban a vele szemben �ll�, k�k inges, r�vidre v�gott v�r�sesbarna haj� sr�ccal nem tudott mit kezdeni.

-              Te meg ki vagy? – k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel, magyar nyelven.

A sr�c �rtetlen�l n�zett r�; fogalma sem volt, mi a f�szkes fen�t k�rdeztek t�le az el�bb. S�padt arc�t el�nt�tte a p�r, aminek k�sz�nhet�en m�g l�nyosabban n�zett ki.

-              � a cseredi�kom, tan�rn� – sietett a seg�ts�g�re Vera. – M�g nem tud magyarul.

-              Akkor sit down valahova – vont v�llat Gizi n�ni, kez�vel a h�rom padsor fel� intve, hogy a fi� v�lasszon.

Legnagyobb meglepet�semre a sr�c az �n padomhoz s�t�lt oda.

-              Le�lhetek? – k�rdezte angolul.

B�lintottam, �s elvettem a t�sk�mat a mellettem l�v� sz�kr�l. Ekkor j�ttem r�, hogy m�gsem kell meglep�dni a v�laszt�s�n, ugyanis csak az �n padomban volt szabad hely, ha nem sz�m�tjuk azt, amelynek a tetej�n Gizi n�ni �lt.

-              Je m’apelle Raoul Duval – mondta franci�ul, de �n az eg�szb�l csak annyit �rtettem, hogy Raoul Duval.

Szeg�nyk�m j�l kifogta: r�gt�n az els� napj�n belebotlik a legelviselhetetlenebb tan�runkba, azt�n siker�l pont egy olyan ember mell� le�lnie, aki m�g annyit se tud franci�ul, hogy bonjour. Azt ki tudtam logik�zni, hogy a nev�t mondta meg, azonban �gy gondoltam, ha b�logatok, m�g v�rszemet kap nekem �s elkezd franci�ul karattyolni. Ak�rhogy is, nem lettem volna a hely�ben, amikor k�z�ltem vele, hogy nem besz�lem a nyelv�t. Ekkor � elism�telte, amit az el�bb mondott – ez�ttal angolul. Az�ta tudom, hogy a je m’apelle azt jelenti: engem XY-nak h�vnak.

-              N�ra R�dey – mutatkoztam be mosolyogva.

Bar�ts�gunk valahol itt kezd�d�tt. �vk�zben, am�g angolon egym�s mellett �lt�nk, r�j�ttem, mennyi k�z�s van benn�nk Raoullal, �s itt nemcsak arra gondolok, hogy � is megn�zi a t�v�ben az �sszes H�rom test�r-feldolgoz�st vagy hogy szereti a Beatlest, hanem a term�szet�nkre, a gondolkod�sm�dunkra. K�t g�tl�sos, visszah�z�d� emberr�l volt sz�, akik sz�p lassan elkezdtek kit�rulkozni egym�snak.

Febru�rban bemutattam Lor�nak, �s onnant�l kezdve a du� tri�v� b�v�lt, ha sz�nh�zr�l, mozir�l, korcsoly�z�sr�l vagy te�z�sr�l volt sz�. J�l meg�rtett�k egym�st mi h�rman. Azt�n j�niusban Raoul hazament P�rizsba. Eml�kszem, s�rtam, amikor elk�sz�ntem t�le a rept�ren, meg akkor is, amikor felh�vott telefonon, hogy haza�rt. Az�ta lev�lben, e-mailben, msn-en �s telefonon tartjuk a kapcsolatot – hat �ve t�retlen�l. Ez az�rt hossz� id�. A leghosszabb „levelez�s kapcsolatom” f�l �vig tartott, Raoullal meg hat �v ut�n is levelezek, �s m�g mindig mindent tudok r�la, az �j cip�j�t�l kezdve a nagyb�tyja hal�l�ig. �s ez ford�tva is �gy m�k�dik.

K�t h�nappal ezel�tt, amikor hazamentem az egyetemr�l egy h�tv�g�re, Raoul felh�vott telefonon. Mivel ilyet csak a sz�linapomon meg kar�csonykor szokott csin�lni, �s m�just�l mindk�t esem�ny olyan t�vol van, mint Madagaszk�rt�l az �szaki Sark, megijedtem. Elk�pzelni sem tudtam, mi�rt h�vhatott.

-              R�g hallottam a hangod – mondta kiss� recseg�sen, de vid�man.

Eg�sz pontosan febru�rban, amikor felh�vtam, hogy boldog sz�let�snapot k�v�njak neki.

-              Mi �js�g? – k�rdeztem.

-              Van m�r programod j�liusra? – �gy besz�lt, mint az elad�k a TV Shopban.

-              Levizsg�zom, azt�n semmi. Mi�rt?

-              Nos, mit sz�ln�l ahhoz, ha elt�lthetn�l k�t hetet P�rizs sz�v�ben, egy szajna-parti h�zban?

-              El�sz�r megn�zn�m, hogy nem l�g-e a kezem a bilibe – feleltem, nem �rtve, vajon hova akar kilyukadni. – Egy�bk�nt �r�ln�k neki. Mi�rt k�rdezed?

-              Eml�kszel m�g Philippe b�csira?

-              Aki janu�rban meghalt?

-              Igen, �. R�nk hagyta a h�z�t. Pontosabban any�ra, nekem pedig eszembe jutott, hogy elj�hetn�l megn�zni. �gyis r�gen tal�lkoztunk.

Ez volt az a pillanat, amikor k�pni-nyelni nem tudtam a meglepet�st�l. A legjobb bar�tom, akit hat �ve nem l�ttam, egyszer csak megh�v a p�rizsi h�zukba k�t h�tre!

-              Tudod, mit? Hozd el Lor�t is! – folytatta Raoul lelkesen a vonal t�loldal�n. – J� buli lesz!

Most cs�pjen meg valaki, gondoltam magamban, �s lerogytam a nappalink egyik z�ld fotelj�be. Eg�sz l�nyem v�gyott P�rizsba Raoulhoz, hat �ve megszak�t�s n�lk�l, �s pont, amikor lassan kezdtem volna belet�r�dni abba, hogy sosem l�tom �t viszont, be�t�tt a nagy lehet�s�g.

Melyet, ha elszalasztottam volna, most nem �ln�k itt az Air France 432-es j�rat�nak l�gkondicion�lt utaster�ben, sonk�s szendvicset majszolva. Eg�szen tegnap estig �gy gondoltam, ez az �t a legjobb, ami id�n t�rt�nt velem, - lesz�m�tva a sikeres vizsg�imat �v v�g�n -, akkor azonban a k�tely befurakodott a gondolataim k�z�. Mi van, ha ez a k�t h�t t�nkrev�gja a bar�ts�gunkat? Mi van, ha nem tal�ljuk meg a k�z�s hangot?

�, hogy csapna bel�m a mennyk�, ami�rt ennyire agg�d�s vagyok!