Tal�lkoz�sok

Alkonyatkor Will, Elizabeth �s Molly h�rom szak�llas, harminc �v f�l�tti tenger�sz k�s�ret�ben a tal�lkoz�si pont fel� indultak. Megfigyelt�k, ahogy az �g egyre s�t�tedik, a szigeten �gy indul be az �let: egyre t�bb ember hagyta el a h�z�t, egyre t�bb kocsma nyitott ki �s egyre t�bb k�tes erk�lcs� n�szem�ly jelent meg az utc�n. Mire a Nap utols� sugarai is elt�ntek a narancss�rg�s r�zsasz�nben pomp�z� horizontr�l, el is �rt�k a kik�t�t, ahol Mr. Cotton, Marty �s Kafir m�r v�rt r�juk; k�r�l�tt�k �t f�rfi �llt. Will �s Elizabeth mindny�jukat kedves ismer�sk�nt �dv�z�lte, mivel nem is olyan r�gen egy�tt haj�ztak – igaz, akkor m�g a Lopakod� fed�lzet�n. Kicsivel k�s�bb Jack �s Gibbs is meg�rkeztek; �k n�gy �j embert hoztak. A Fekete Gy�ngy kapit�nya tartott egy gyors seregszeml�t, majd el�gedetten �gy sz�lt:

-         J�l van, emberek, siker�lt �sszeszedn�nk tizenk�t f�t, ami azt jelenti, hogy l�tsz�munk el�rte a h�szat – mondta. – Ennek �r�m�re ma lehet kocsm�zni! De holnap d�lre mindenkit itt l�ssak �m!

A tenger�szek �r�mteli csataki�lt�sokat hallatva vetett�k bele magukat a Tortuga ny�jtotta �lvezetekbe. Jack, Gibbs, Will, Elizabeth �s Kart�cs Molly m�g egy darabig n�zt�k a t�volod� matr�zokat, majd �k is megindultak a kocsm�k fel�. Az utc�n m�r kit�rt a vereked�s; a kal�zl�ny �pp, hogy ki tudott t�rni egy fel� d�l� f�rfi el�l. A k�zel�kben h�rom m�sik kal�z zavartalanul folytatta a buny�z�st.

-         Ez �rdekes – motyogta Molly. – De tetszik – mosolyodott el.

-         Nem is tudja, mit vesz�t az, aki elmulaszt egy �tdorb�zolt �jszak�t Tortug�n – mondta Jack vid�man.

J�kedve azonban elp�rolgott, amint megl�tott egy magas, v�kony, rozsdav�r�s haj� n�t, aki v�rben forg� szemmel k�zeledett fel�j�k. M�lyen kiv�gott, barna ruh�t viselt, �s l�tszott rajta, hogy nem takar�koskodott a sz�p�t�szerekkel. Molly �gy v�lte, feslett n�szem�llyel �llnak szemben. Amikor a d�h�s j�vev�ny minden sz� n�lk�l hatalmas pofont adott Jacknek, m�r nem k�telkedett benne.

-         H�t ezt �rdemlem �n? – k�rdezte a f�rfi, ink�bb �nmag�t�l, mint a t�bbiekt�l.

Gibbs v�llat vont, Molly k�r�rvend�en vigyorgott, Elizabeth d�bbenten pislogott k�rbe, Will pedig a sz�ja szeglet�ben bujk�l� mosollyal azt felelte: „Nyilv�n nem.” Az idegen n� sarkon fordult, �s elviharzott.

-         Scarlett! – sz�lt ut�na Jack. – Besz�lj�k meg!

Az �gyet sem vetett r�. A f�rfi lemond�an fels�hajtott, mire Gibbs egy�tt �rz�n v�llon veregette. Ezut�n elindultak a legk�zelebbi kocsma fel�, melyet a Vid�m korm�nyoshoz c�meztek. Amikor bel�ptek, Kart�cs Mollynak a l�legzete is el�llt, pedig � azt�n sok kocsm�ban megfordult m�r. A meglehet�sen f�st�s helyis�gben ny�zs�gtek az emberek. Voltak, akik a fal mell� �ll�tott faasztalokn�l ittak �s besz�lgettek; akadtak olyanok is, akik �r�ml�nyok t�rsas�g�t kerest�k – vagy �ppen azt pr�b�lt�k elker�lni. N�h�nyan t�ncoltak (vagy legal�bbis �gy tettek, mintha) a k�t heged�sb�l �s egy csellist�b�l �ll� zenekar �ltal j�tszott kocsman�t�kra. Egy r�szeg f�rfiakb�l �ll� csoport k�rust alap�tott, �s hars�ny �neksz�val k�s�rte a zen�szeket. Egy f�rfi az egyik asztalon fek�dt, �s egyszerre k�t �vegb�l itta a rumot. M�sok �res palackokat csaptak a falhoz; az egyik Elizabetht�l nem messze t�rt �ssze. Egy-egy asztaln�l k�rty�ztak �s kock�ztak. K�t f�rfi egy hevesen kap�l�dz� harmadikat vonszolt az ajt� fel�, ahonnan a Fekete Gy�ngy utasainak f�lre kellett �llniuk, hacsak nem akartak beleavatkozni a lesz�mol�sba.

N�h�ny perc eltelt�vel h�seink egy asztal k�r�l �ltek, teli kors�val a kez�kben. Jack egyszer csak fel�llt a hely�r�l, �s �nnep�lyes hangon �gy sz�lt:

-         Most poh�rk�sz�nt�t fogok mondani – jelentette be. – Bar�taim, most igyunk az �j kalandra, az �j leg�nys�gre…

-         A kal�zokra! – emelte fel kors�j�t Elizabeth.

-         Tortug�ra! – rikkantotta Gibbs.

-         A bar�tokra! – mondta Will.

-         No meg a Szabads�gra! – sz�lalt meg Molly �s Jack egyszerre.

Egym�sra n�ztek: mindkettej�k szeme lelkesed�st�l, kalandv�gyt�l csillogott. Rajtuk k�v�l senkinek nem t�nt fel, de mintha egy pillanatra meg�llt volna a leveg� a kocsm�ban. Ez a pillanat azonban elsz�llt, amikor a t�bbiek nevetni kezdtek a t�rt�nteken.

-         Ezt �n akartam mondani! – m�ltatlankodott Jack.

-         Nem hagyhattam, hogy mag�� legyen az utols� sz� – mondta Molly nevetve.

-         De az eny�m lesz! – mosolyodott el a f�rfi. – Igyunk m�g a Fekete Gy�ngyre!

Azzal mind az �ten �ssze�t�tt�k kors�ikat.

Egy �r�val k�s�bb Kart�cs Molly a pultn�l �llt, egy �jabb adag rumra v�rva, amikor egy k�z k�szott fel a h�t�n, �s karolta �t a v�ll�t. A l�nyt kir�zta a hideg, amikor egy n�i hang kezdett a f�l�be suttogni:

-         Nem lenne kedved t�ncolni velem? – k�rdezte j�t�kosan a n�.

Molly csukl�sra eml�keztet� hangot hallatott d�bbenet�ben. A hang ir�ny�ba fordult, �s egy n�la nem sokkal alacsonyabb, v�kony, k�k ruh�s, sz�ke n�vel tal�lta szemben mag�t, akir�l bizton �ll�thatta, hogy a leg�sibb mesters�get �zi. �s aki eg�szen addig cs�bosan rebegtette a szempill�it, am�g meg nem l�tta a kal�zl�ny meglepett arc�t. Akkor r�j�tt, mekkora bakl�v�st k�vetett el. Gyorsan elr�ntotta a kez�t Molly v�ll�r�l, olyan arckifejez�s k�s�ret�ben, mintha kukacok k�z�tt turk�lt volna.

-         Sajn�lom, kisasszony – biggyesztette le ajk�t a l�ny -, ez most nem j�tt �ssze. De higgye el, ha f�rfi lenn�k, nem utas�tan�m vissza.

Azzal fak�pn�l hagyta a mag�ban f�st�lg� n�szem�lyt. N�gy t�rs�nak sz�les vigyorral mes�lte el a t�rt�netet. Gibbs �s Elizabeth hars�nyan kacagtak, Will el�sz�r rosszall� fejcs�v�l�ssal reag�lt, majd bel�le is kit�rt a nevet�s, Jack pedig �gy sz�lt:

-         Nah�t, Miss Molloy, nem is tudtam, hogy ennyire n�pszer� a h�lgyek k�r�ben!

-         N�pszer�bb vagyok, mint maga – vigyorgott Molly, a Scarlettel val� tal�lkoz�sra c�lozva.

Ekkor az a sz�ke n� cs�rtetett oda hozz�juk, aki az im�nt f�rfinak n�zte �t. Arca bizony�ra hol els�padt, hol elv�r�s�d�tt a d�ht�l, de ez a rengeteg p�dernek k�sz�nhet�en nem l�tszott. Paprik�s hangulat�r�l csak vill�mokat sz�r� szeme �rulkodott.

-         Giselle! – �dv�z�lte Jack vigyorogva. – De r�g…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert a n� teljes erej�b�l arcul csapta �t.

-         Mit v�tettem? – ny�g�tt fel a kapit�ny.

-         Ki ez a l�ny? – tudakolta Giselle fogcsikorgatva, mik�zben a nevet�s ellen k�zd� Mollyra mutatott.

-         L�ny? Biztos, hogy nem fi�? – k�rdezett vissza Jack g�nyosan. – Egy�bk�nt is, biztos vagy benne, hogy akit az el�bb felpofozt�l, �n voltam? Csak az�rt k�rdezem, mert �gy hallom, romlik a l�t�sod, Giselle.

Molly ekkor m�r nem b�rta tov�bb: kit�rt bel�le a nevet�s. A n� erre adott m�g egy hatalmas pofont Jacknek, majd t�vozott.

-         Most mondj�tok meg �szint�n… - kezdte a f�rfi, arc�ra szor�tott k�zzel.

-         Nem �rdemelted meg! – v�gt�k r� k�rusban a t�bbiek.

***

M�snap Kart�cs Molly hajnalban �bredt, a Fekete Gy�ngy matr�zoknak fenntartott kabinj�ban. Nem igaz�n eml�kezett r�, hogy ker�lt oda. �les f�jdalom nyilallt a fej�be, s ez esz�be juttatta azt a k�t �s f�l kors� rumot, amit el�z� este ivott a Vid�m korm�nyosban. Sorra villantak fel agy�ban az �tmulatott �jszaka eml�kei: Giselle megjelen�se, azt�n amikor be�lltak a r�szeg f�rfik�rusba �nekelni, melynek tagjai nem jutottak d�l�re egy bizonyos sort illet�en �s �sszeverekedtek. Molly�k ekkor hagyt�k el a kocsm�t. Halv�ny eml�ke volt arr�l, ahogy �, Will, Elizabeth, Gibbs �s Jack teli torokb�l �neklik a „Kal�znak lenni j�”-kezdet� n�t�t, de azt m�r nem tudta felid�zni, hogy ker�lt �gyba. Val�sz�n�leg a saj�t l�bamon – gondolta mag�ban a l�ny, majd kik�sz�l�dott a f�gg��gyb�l. �gy d�nt�tt, s�t�l egyet a parton. Kifel� menet l�tta az egym�s mellett alv� Willt �s Elizabethet, valamint a padl�n hever� Gibbset, aki ezek szerint m�r nem �rt el az �gy�ig. Molly egy�tt �rz� pillant�s k�s�ret�ben �tl�pte a hangosan horkol� f�rfit.

Amint kil�pett a fed�lzetre, kellemes szell� legyezte meg arc�t. Az �g k�kesfeh�ren ter�lt sz�t a feje f�l�tt, a nap nemr�g kelt fel, sugarait visszaverte a t�rkizsz�n� tenger. Molly elmosolyodott, arckifejez�se azonban megv�ltozott, amikor elhagyta a Fekete Gy�ngy�t. Tortuga ugyanis hajnalban tele volt olyan emberekkel, akik nem b�rt�k haz�ig vonszolni magukat, �s �sszesetek. Sokan saj�t mocskukba d�ltek bele. A kal�zl�ny kiskora �ta rendszeresen l�tott ilyesmit, de nem ekkora mennyis�gben.

Meggyors�totta a l�pteit. A kik�t� nyikorg� m�l�it homok v�ltotta fel, ahogy egyre t�volodott a v�rost�l. Molly leh�zta a csizm�j�t, felhajtotta nadr�gsz�r�t, majd beleg�zolt a h�s tengerv�zbe; �gy folytatta s�t�j�t. Ez felfriss�tette, �s a nemr�g k�tyagos kal�zl�ny most vid�man szaladg�lt a parton. N�h�ny percig megint vad�c kisl�ny volt, aki sz�vesen locsolta le a mogorva tenger�szeket. Addig ugr�ndozott, am�g el nem vesztette az egyens�ly�t, �s fen�kre nem esett. H�travetett fejjel kacagott saj�t esetlens�g�n, majd felt�p�szkodott, leporolta a nadr�gj�t, �s elindult vissza a kik�t�be. �tk�zben �nekelt:

-         Oh, Peggy Gordon, �n sz�p kedvesem,[1]

Jer ide hozz�m, �lj mell�m.
�s felelj n�kem, ha megk�rdem:
Te is �rzed azt, amit �n?

„Azt, amit �rzek, k�r is tagadni

A sz�vem l�ncra vert mad�r.”

Itt elhallgatott, ugyanis l�gy, m�ly hangj�hoz egy kiss� reszel�s f�rfihang csatlakozott, majd folytatta a dalt:

-          „S e sz�v nem te�rted, m�s�rt l�ngol,
’ki m�r r�g�ta m�shol j�r.”

Molly sz�ve hatalmasat dobbant, amikor a hang ir�ny�ba fordult. T�le nem messze egy f�rfi fek�dt a homokban, � �nekelt. A kal�zl�nyban fel�ledt a rem�ny a dal hallat�n, ugyanis ezt eddig csak a leg�nys�ge sz�j�b�l hallotta. Odaszaladt a hatvanas �vei elej�n j�r� f�rfihoz. Az borzalmasan n�zett ki: hal�nt�k�n hatalmas horzsol�s �ktelenkedett, ajka felrepedt, arc�ra az orra �s az �lla k�rny�k�n r�alvadta v�r, ruh�j�nak eredeti sz�n�t pedig meg sem lehetett �llap�tani a r�tapadt koszt�l. �szes haj�ba homok ragadt, k�k szem�vel seg�lyk�r�en pillantott Mollyra, aki ekkor elejtette a csizm�j�t, �s lerogyott a f�rfi mell�.

-         Paddy! – ki�ltotta, szinte s�rva. – Paddy O’Connor!

Amikor a l�ny t�rdre roskadt, a f�rfi is felismerte �t.

-         Mo... Molly? Molly Molloy? – dadogta. – Te �lsz?

-         Azt hittem, meghalt�l! Hogy �n vagyok az egyetlen t�l�l�! – mondta a l�ny, el-elcsukl� hangon.

Meg�lelte a f�rfit, majd megpr�b�lta �l� helyzetbe torn�szni �t. Sajn�lkoz� tekintettel n�zett r�.

-         Ki tette ezt veled? – k�rdezte l�gy hangon.

-         N�gy r�szeg fick� – hangzott az er�tlen v�lasz. – Csak �gy, minden ok n�lk�l. Elkaptak az utc�n, megvertek, �s kivonszoltak ide.

-         Sz�rnyen n�zel ki. Gyere velem a haj�nkra, ott majd bek�t�z�m a sebeidet, �s rendbe szedheted magad. S�t, tal�n m�g munk�t is tal�lhatsz.

Azzal Molly felseg�tette a neh�zkesen mozg�, magas, er�s testalkat� f�rfit, �s hagyta, hogy az a v�ll�ra t�maszkodjon, hiszen menni is alig b�rt.

Jack Sparrow a Fekete Gy�ngy fed�lzet�n aludt, am�g meg nem hallotta, hogy valaki j�rk�l ott. Fel�bredv�n l�tta, amint Kart�cs Molly elhagyja a haj�t. Nem sz�lt ut�na, hanem megv�rta, am�g a l�ny el�g t�vol j�r ahhoz, hogy ne vegye �szre, ha k�vetik, �s a nyom�ba eredt. Nem b�zott benne; azt hitte, valami rosszban s�ntik�l. �pp ez�rt igencsak meglep�d�tt, amikor Molly mez�tl�b szaladg�lni kezdett a parton. Azt�n odament ahhoz a f�ld�n fekv� emberhez. Jack k�zelebb lop�dzott, mik�zben azt figyelte, ahogy a l�ny pr�b�lja talpra �ll�tani a fick�t. Amikor ez siker�lt neki, elindultak a Gy�ngy fel�, azonban l�tszott, hogy Molly alig b�rja megtartani a f�rfit. Ekkor �szrevette Jacket, �s elki�ltotta mag�t:

-         JACK SPARROW! – ord�totta.

Az eml�tett m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy kijav�tsa, amikor egy �jabb ki�lt�s has�tott a kik�t� hajnali csendj�be:

-         A szents�git, kapit�ny! Jack Sparrow kapit�ny! – ism�telte Molly idegesen.

-         Na, �gy m�r mindj�rt m�s! – b�lintott a kal�z, majd gyors l�ptekkel a l�ny fel� indult. Amikor oda�rt, seg�tett neki az �sszevert f�rfit t�mogatni.

-         Na v�gre, m�r azt hittem, sosem �r ide! – mondta a l�ny szemreh�ny�an. – A f�rfi kapit�nyok mindig ilyen lass�ak?

-         Mag�nak is j� reggelt, Miss Molloy – morogta Jack, mik�zben hagyta, hogy a szerencs�tlen�l j�rt tenger�sz r�t�maszkodjon a v�ll�ra.

-         Mr. Sparrow, � itt Paddy O’Connor, volt korm�nyosom �s any�m volt navig�tora. Paddy, � pedig Jack Sparrow, a Fekete Gy�ngy kapit�nya – mutatta be egym�snak a k�t f�rfit.

-         A Fekete Gy�ngy? – csod�lkozott el Paddy. – Te ott dolgozol? – k�rdezte Mollyt�l. - De azon a haj�n �tok �l!

-         M�r nem. H�la nekem, m�r nem �tkozott – mondta Jack �lszer�nyen, mik�zben kih�zta mag�t.

-         H�la Willnek! – vetette ellen Molly. – � t�rte meg az �tkot, nem maga!

-         De �n vittem �t az Isla de Muert�ra, teh�t, ha �n nem lettem volna, nem is tudott volna az �tokr�l, �s nem tudta volna megt�rni – vigyorodott el a f�rfi.

Molly lemond�an fels�hajtott, �gy jelezve: ezt a vit�t most elvesztette. Jack m�g mindig �nel�g�lten mosolygott, Paddy pedig alig hitte el, hogy a legend�s Fekete Gy�ngyre tartanak.

A haj�n a fed�lzeti kabinba t�mogatt�k a s�r�lt ulsteri f�rfit, majd Molly nekil�tott ell�tni a sebeit. Miut�n arc�r�l elt�nt az alvadt v�r, Paddy O’Connor eg�szen emberi form�t �lt�tt. Elmes�lte hajdani kapit�ny�nak, hogyan h�zt�k ki �t a tengerb�l egy csemp�szhaj� utasai, �s vitt�k Tortug�ra. Azt�n �gy sz�lt a l�nyhoz:

-         Megvan m�g az �ved, Molly? – k�rdezte, m�r kev�sb� reszel�s hangon.

-         Meg, Paddy – hangzott a felelet. – Amiatt vagyok most itt. Gondolom, te v�gig tudtad, hogy ez egy t�rk�p r�sze, igaz?

A f�rfi les�t�tt szemmel b�lintott. Molly ekkor elmondta neki, hogyan k�t�tt sz�vets�get Jack Sparrowwal, mik�nt jutottak hozz� a harmadik t�rk�pdarabhoz �s jutottak el Tortug�ra.

-         Hoztam rumot – l�pett a kabinba Will Turner, egy �veggel �s poharakkal a kez�ben. – Hallottam, hogy van itt egy…

Ekkor a sz�ken �l�, r�ncos arc�, borost�s f�rfira n�zett, aki m�lyen �l� k�k szem�t a fi�ra szegezte. Mindkettej�knek t�tva maradt a sz�ja, amikor felismert�k egym�st.

-         Paddy O’Connor! – motyogta Will, �s majdnem elejtette az �veget.

-         Will Turner! – motyogta Paddy, ugyanakkor.

Majd Molly minden ellenkez�se ellen�re fel�llt a sz�k�r�l, �s a fiatal kov�cshoz l�pett, hogy �dv�z�lhesse.

-         Hogy megn�tt�l! – �muldozott. – K�sz f�rfi lett bel�led!

-         M�r menyasszonya is van! – kotyogott k�zbe Molly, kaj�nul vigyorogva.

Paddy szem�ld�ke a homloka k�zep�ig szaladt ennek hallat�ra. Gratul�lt a f�lig pirult Willnek, majd arra k�rte �t, mes�ljen mag�r�l, am�g megissz�k a rumot. Kart�cs Molly ekkor �gy d�nt�tt, megpr�b�lja meggy�zni Jacket: vegye fel az �szak�r korm�nyost a leg�nys�gbe. Amint kil�pett a kabinb�l, tal�lkozott is a kapit�nnyal, aki �ppen �t kereste. Megfogta a l�ny karj�t, �s a korl�thoz h�zta �t.

-         Err�l a Paddy O’Connor nev� fick�r�l szeretn�k besz�lni mag�val – mondta. – R�g�ta ismeri?

-         Ami�ta az eszemet tudom – felelt a l�ny. – Any�m haj�j�n volt navig�tor, azt�n k�s�bb az �n korm�nyosom lett. Amikor a haj�m els�llyedt, azt hittem, � is meghalt. El sem tudja k�pzelni, mennyire �r�l�k, hogy �jra l�thatom! Nem tudna valami munk�t adni neki a Gy�ngy�n? – k�rdezte, mik�zben h�zelg�en n�zett a f�rfira. – Tapasztalt tenger�sz, nagyon megb�zhat�, r�ad�sul b�rmilyen munk�t r� lehet b�zni, mert mindenhez �rt, �s nem utols� sorban azt hiszem, sokat tud a t�rk�pdarabokr�l.

Ennek hallat�ra Jack �rdekl�dve kapta fel a fej�t, Molly pedig diadalittasan elmosolyodott. �gy �rezte, ezzel most megfogta a kapit�nyt. Musz�j, hogy vel�nk j�jj�n – gondolta mag�ban. – Nem akarok t�le m�g egyszer elszakadni.

-         �gy gondolja? – k�rdezte Jack kiss� szkeptikusan.

-         Szerintem t�bbet tud, mint b�rmelyik�nk – bizonygatta a l�ny.

-         Err�l tal�n k�rdezz�k meg �t mag�t.

Kis id� m�lva Kart�cs Molly, Jack Sparrow, Will Turner, Elizabeth Swann �s Mr. Gibbs a Fekete Gy�ngy fed�lzeti kabinj�ban �ltek, a hatalmas, kerek faasztal k�r�l, k�v�ncsian n�zve Paddy O’Connorra, aki �gy sz�lt hozz�juk:

-         Hallottak m�r az elrejtett falur�l? – k�rdezte.

Will �s Elizabeth a fej�ket r�zt�k, Gibbs pedig b�logatott.

-         Maga ismeri ezt a t�rt�netet? – Jack elkerekedett szemmel meredt a f�rfira. – Ezt mi�rt nem mondta eddig?

-         Mert nem k�rdezte – felelte Gibbs s�rt�d�tten. – Sosem avat be a terveibe.

-         M�skor akkor is besz�l, ha nem k�rdezik. Amikor fontos lenne, persze, hallgat – morogta a kapit�ny.

-         Elrejtett falu? Nem ez az a legenda, amit sosem mes�lhett�l el, mert apa megtiltotta? – k�rdezte Molly, elv�gva ezzel a vit�t.

-         De, ez az – hangzott a komor v�lasz. – Most itt az ideje, hogy meghallgasd – azzal az id�s�d� f�rfi vett egy nagy leveg�t, �s belekezdett: - Bizony�ra tudj�k, hogy annak idej�n a spanyol �s portug�l h�d�t�k annak idej�n �si civiliz�ci�kat puszt�tottak el, �s bennsz�l�tt t�rzseket irtottak ki. Az �sszes megsemmis�lt, egyetlen falu kiv�tel�vel. Lak�i nem akartak a t�bbi n�p sors�ra jutni, ez�rt az eg�sz falut egy szigetre k�lt�ztett�k a hegyek k�z�. Ott zavartalanul, b�k�ben �lhettek, am�g egy kal�zhaj� ki nem k�t�tt a szigeten, mert elfogyott az iv�viz�k Az erd�ben bolyongva r�tal�ltak a falura, ahol �r�mmel fogadt�k �s minden f�ldi j�val l�tt�k el �ket. Azonban t�bb� nem hagyhatt�k el a szigetet. A t�rzsf�n�k ugyanis nem akarta, hogy a vil�g tudom�st szerezzen r�luk, mert akkor a h�d�t�k �ket is elpuszt�tan�k. Egy id� ut�n a kal�zoknak teher lett a bez�rts�g; f�leg, hogy tudt�k, hol �rzik a falu kincs�t. Egy �jjel meg�lt�k az �sszes bennsz�l�ttet, majd el akartak sz�kni a kincs egy r�sz�vel. A var�zsl�nak mondott f�papr�l viszont megfeledkeztek. A kincst�rban tal�lkoztak vele. A f�pap arra k�rte �ket, hogy a falu kincs�hez vezet� t�rk�p�rt cser�be vigy�k ki �t onnan. A kal�zok belementek az alkuba, mire a var�zsl� odaadta nekik azt az aranykorongot, melynek darabjai itt hevernek az asztalon – mutatott Paddy a t�rk�pdarabokra. – Azt�n megsz�ktek. A f�pap a haj�n k�z�lte vel�k, hogy a falut sz�z�vente egyszer lehet csak megtal�lni.

-         Erre a tenger�szek d�h�kben meg�lt�k a f�papot – sz�lt ekkor k�zbe Gibbs -, majd visszat�rtek a szigetre, de a falut nem lelt�k meg, hi�ba kerest�k.

-         Nem �lt�k meg – ellenkezett Paddy. – Elmenek�lt.

-         Szerintem meghalt.

-         Mostanra m�r bizony�ra halott, de nem azok a tenger�szek gyilkolt�k meg.

-         Ezut�n mit csin�ltak a kal�zok? – k�rdezte Will.

-         Amikor kik�t�ttek egy v�rosban, a leg�nys�gb�l hatan ellopt�k a t�rk�pet, �s hat r�szre darabolt�k – folytatta Paddy. – Tudt�k, hogy nem �rhetik meg a visszat�r�s napj�t, m�gis ezt tett�k.

-         Tal�n az�rt, hogy senki se tal�lhasson r� a kincsre, ha m�r nekik nem siker�lt – v�lte Elizabeth.

-         Vagy azt akart�k, hogy az ut�daik tal�lj�k meg – mondta Molly.

-         Mindk�t magyar�zat lehets�ges – vette vissza a sz�t az ulsteri tenger�sz. – A t�rk�pdarabok az �vek sor�n ap�r�l fi�ra sz�lltak, a legenda pedig feled�sbe mer�lt. Letelt a sz�z �v, �s nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a falut keresik.

Ezen senki sem lep�d�tt meg, hiszen a kincsekn�l ez �ltal�ban �gy m�k�dik: mindig k�t, vagy t�bb csapat vad�szik r�.

Molly fej�ben eml�kek villantak fel: l�tta maga el�tt �desapj�t, amint a kabinj�ban �l, �s remeg� k�zzel babr�l egy fekete b�r�vvel meg egy teny�rnyi nagys�g� f�mdarabbal. Azel�tt sosem l�tta �t olyan feld�ltnak.

-         Ap�m az�rt szerelte r� az �vemre a t�rk�pdarabot, mert f�lt, hogy keresni fogj�k? – k�rdezte a kal�zl�ny. – Egy id�ben nagyon feld�lt volt. Most m�r tudom, mi�rt. Azt�n j�tt Daniel Krall.

Kart�cs Molly arca egyszer csak elfeh�redett; szeme �vegess� v�lt, sz�ja kisz�radt. �t t�rsa egyszerre fordult fel�, k�rd� tekintettel.

-         Krall… az �vcsatom miatt �lte meg a sz�leimet – sz�lalt meg a l�ny, szokatlanul rekedtes hangon. – Ugye? – m�regz�ld tekintet�t Paddy k�k szem�be f�rta.

A f�rfi lehorgasztotta a fej�t, �s fels�hajtott.

-         Sz�val ez volt az a bizonyos �rul�s! – ki�ltott fel a l�ny, k�nnyes szemmel. – Az, hogy nem kerest�k a falut �s egym�st, amikor elj�tt az id�, �s ap�m sz�nd�kosan rejtegette a t�rk�pdarabot. Az �vemen – itt elhallgatott, majd n�mi gondolkod�s ut�n ism�t megsz�lalt: - Ez�rt nem engedtek harcolni, igaz? – k�rdezte.

-         Alkut k�t�ttek r�d, Molly – mondta Paddy komoran.

-         Micsoda? – a kal�zl�ny �gy �rezte mag�t, mint akit le�nt�ttek egy v�d�r jeges v�zzel. – Fel�ldozt�k magukat �rtem, �s egy f�mdarab�rt?

-         Az alku �gy sz�lt, hogy Krall megkapja az �jkir�lyn�t, ha te szabadon t�vozhatsz. � elfogadta az aj�nlatot, mivel a haj�ja jav�t�sra szorult. Azt�n kider�lt, hogy n�lad van a t�rk�pdarab. Te addigra m�r messze j�rt�l, �s nem vehettek �ld�z�be, mert v�dett az esk�.

-         Ez�rt Krall feld�h�d�tt, �s meg�lte a sz�leimet. Egy f�mdarab miatt!

-         A kal�zok m�r csak ilyenek – sz�rta k�zbe Jack, mindennem� egy�tt�rz�s n�lk�l.

Molly b�lintott. Nagyon is tiszt�ban volt ezzel a t�nnyel, s�t azt is sejtette, hogy ford�tott helyzetben � sem cselekedett volna m�sk�pp. Ekkor, �let�ben el�sz�r azt k�v�nta: b�rcsak ne volna kal�z.