4. fejezet

A Hossz� �let titka

�t nappal k�s�bb

Sam:

K�t napja �rkezt�nk Salembe, de m�g semmit sem siker�lt kider�ten�nk az ut�bbi h�rom h�ten elt�nt nyolc fiatal l�ny �gy�ben. Mindannyian tizenhat �s huszon�t �v k�z�ttiek voltak, csak h�rman j�rtak ugyanabba az iskol�ba, �s a m�sik �t nem is ismerte egym�st. El nem tudjuk k�pzelni, mivel lehet dolgunk. Huszon�t �vvel ezel�tt is elt�ntek n�h�nyan, de senki sem bukkant a l�nyok nyom�ra. Visszat�r� szellemr�l van sz�? Vagy ez valamilyen pog�ny istens�g?

-             �lljunk meg itt – parkol le Dean a Fekete Macska nev� k�v�z� el�tt. – �hes vagyok.

M�r megint csak a has�ra gondol! De most nem h�nyom a szem�re, mert nekem is korog a gyomrom.

A k�v�h�z falait s�t�tk�kre festett�k, foszforeszk�l� csillagokkal d�sz�tve. A plafonr�l s�veges boszork�nyok �s fekete macsk�k kartonsziluettjei l�gnak a kerek asztalok f�l�tt. A k�v�h�zakhoz k�pest kism�ret� helyis�gben k�b� h�sz ember tart�zkodik: k�v�znak, besz�lgetnek, �js�got olvasnak. Dean k�r�ln�z, majd az egyik legbels� asztal fel� indul. Az nem is �res! Jaj ne, m�r megint csajozik!

A fekete, m�anyag h�tt�ml�j� sz�ken egy k�b� velem egyid�s l�ny �l, egy k�nyvbe temetkezve. �lla al� �r�, egyenes sz�l� sz�ke haja az arc�ba hullik; s�t�tk�k farmerdzsekit �s vil�gosk�k fels�t visel. Eg�sz csinos. De… mintha m�r l�ttam volna valahol. Olyan ismer�s.

-             Nem tal�lkoztunk mi m�r valahol? – sz�l�tja meg a b�ty�m, arc�n a „Hello, baby”- vigyorral.

A l�ny lassan feln�z, �s amikor megl�tja Deant, elmosolyodik.

-             Ez k�nnyen meglehet – feleli. – Ugyanis n�v�r vagyok a nemibeteg-gondoz�ban

WOW! Ilyet m�g senki sem mondott a b�ty�mnak! Ezt nem b�rom ki r�h�g�s n�lk�l! �risten, ez az id�tlen pofa! A szeme kid�lled, a sz�ja t�tva. M�r csak n�mi ny�l hi�nyzik, �s �gy fog kin�zni, mint egy holdk�ros. Ez nagyon po�n!

-             Jaj, fogd m�r be! – ki�lt r�m inger�lten, de egyszer�en nem b�rom abbahagyni a nevet�st.

-             Sam, Dean! – hallok ekkor egy m�ly hangot a h�tam m�g�tt.

A k�nnyeimet t�r�lgetve megfordulok. Bobby Singer �ll velem szemben, k�t g�z�lg� b�gr�vel a kez�ben. R�vid ujj�, s�t�tk�k kock�s inget �s farmert visel. B�r fej�n ott a kopott, fekete-feh�r baseballsapka, kev�sb� n�z ki �gy, mint egy remete. Meglep, hogy a m�hely�n k�v�l l�tom, r�ad�sul Sioux Fallst�l ennyire t�vol!

-             H�t te hogyhogy itt? – k�rdezem.

-             Bobby? T�nyleg te vagy az? – sz�lal meg Dean is, miut�n kiss� �sszeszedte mag�t. – M�gis otthagytad a roncstelepet?

-             Vad�szok – feleli a f�rfi mosolyogva. – Gondolom, ti is.

-             Beletraf�lt�l – b�logat a b�ty�m. – Csak nem az elt�nt l�nyokat akarod megtal�lni?

-             Ja, �ket. – Az asztaln�l �l� l�ny fel� ny�jtja az egyik b�gr�t. - Itt a kapucs�n�d, Stella.

Dean �s �n elt�tjuk a sz�nkat. Stella? Stella Echolls? Az a Stella Echolls, aki �gy n�z ki, mint egy tizenhat �ves? Na ne! Ez nem lehet �!

-             Ti sem ismert�tek fel? – neveti el mag�t Bobby. – Amikor szerd�n be�ll�tott hozz�m, eltartott egy darabig, mire r�j�ttem, ki az.

-             Dean fel akarta szedni – mondom vigyorogva.

-             T�nyleg?

Stella les�t�tt szemmel, f�lig v�r�s�dve b�logat. Na, ez t�nyleg �. M�r nem a „n�v�r a nemibeteg-gondoz�b�l.” Bobby ennek hallat�n m�g jobban elkezd r�h�gni, a b�ty�m pedig gyilkos pillant�sokat l�vell fel�m, ami�rt ezt elmondtam.

-             �s hogy vagy? – k�rdezem, miut�n csatlakoztunk Stell�hoz a kerek asztaln�l.

-             J�l, k�sz�n�m – v�laszol a l�ny. – Mi�ta elj�tt�nk Monticell�b�l, folyamatosan gyakorlok.  Azt�n Bobby szerd�n felvetette, hogy n�zz�nk ut�na ezeknek a k�l�n�s elt�n�seknek. Veletek mi �js�g?

-             Megvagyunk – von v�llat Dean. – Vad�szunk.

-             �s jutottatok m�r valamire? – k�rdezi Bobby.

-             Nem igaz�n – felelem. – Folyamatosan l�togatjuk a csal�dokat, de eddig m�g semmilyen kapcsolatot nem tal�ltunk a l�nyok k�z�tt. Ti hogy �lltok?

-             Annyit siker�lt kider�ten�nk, hogy minden huszon�t�dik �vben, j�lius elej�n nyolc-t�z l�ny elt�nt a v�rosb�l – magyar�zza az aut�szerel�.

-             Erre mi is r�j�tt�nk – mondja Dean. – Nem lehet, hogy valami istens�g miatt t�nnek el? R�gen sok boszork�nyt el�gettek errefel�; ki tudja, mif�le pog�ny istenekkel l�ptek kapcsolatba.

-             Megvan r� az es�ly – �rt egyet Bobby.

A b�rpultn�l �ll egy n�, �s �t perce le sem veszi r�lunk a szem�t. Szokatlanul magas �s v�kony – olyan, mint egy lila tunik�s bots�ska. Egyenes sz�l�, hossz�, festett v�r�s haj keretezi enyh�n r�ncos arc�t, melyb�l egy k�k szemp�r figyel benn�nket. Ez t�bb mint ideges�t�. Oldalba b�k�m Deant.

-             Az a n� folyamatosan minket b�mul – s�gom oda neki.

A b�ty�m erre igaz�t egyet a dzsekij�n, mik�zben sokatmond� pillant�st vet egy miniszokny�s, csendesen k�r�dz�, fekete haj�, harmincas h�lgyem�nyre.

-             A m�g�tte l�v� – vil�gos�tom fel vigyorogva.

Ennek hallat�n a vigyor lehervad az arc�r�l. Nem az � esete. Ellenben Bobby �tszellem�lt arccal int oda a v�r�s haj� n�nek, aki erre odalibeg hozz�nk. Te j� �g, D�l-Dakota legantiszoci�lisabb embere fl�rt�l! Deannel �s Stell�val d�bbenten n�z�nk hol r�juk, hol egym�sra.

-             Ez a meglepet�sek napja – mormogja a b�ty�m.

Agatha Morrison – �gy h�vj�k a h�lgyet – ek�zben �l�nken t�rsalog a tapasztalt vad�sszal, aki megb�v�lten b�mulja �t. Ezt nem hiszem el, a Dallasr�l besz�lnek! Nem is gondoltam volna, hogy Bobby n�zte azt a sorozatot! Te j� �g, ez az �br�ndos arc… komolyan, mint aki agyilag nincs teljesen rendben.

-             Nem k�ne magukra hagynunk �ket? – k�rdezi Stella halkan.

Milyen tapintatos itt valaki! De nem mond h�lyes�get.

-             Ne m�r! – ellenkezik Dean. – �n hallani akarom, ki volt Jockey feles�ge!

-             Ink�bb igyunk egy s�rt – vetem fel, mert kiss� fesz�lyezve �rzem magam, mint �ltal�ban a „p�rocsk�k” k�zel�ben.

-             Megdum�lt�l.

***

Este Stella �s Bobby �tk�lt�znek a Sepr�ny�l nev� motelbe, ahol mi is lakunk, ugyanis �k eddig egy k�lv�rosi panzi�ban sz�lltak meg, ez a hely pedig a belv�rosban van. Most mindketten a szob�nkban �cs�r�gnek. �n a neten keresg�lek – h�tha tal�lok valamit a kor�bbi elt�n�sekr�l, vagy a mostaniakr�l -, Stella Apa napl�j�t olvasgatja, Dean t�mi a fej�t (de hivatalosan a pisztoly�t tisztogatja), Bobby pedig haszn�lhatatlan. Csak arr�l a v�r�s haj� n�r�l b�r besz�lni, akivel a k�v�z�ban tal�lkozott. Teljesen kifordult �nmag�b�l. �risten, �nekel!

N�zz�k csak, mit tal�lt nekem a Google? Hmm… ez nem �rdekes, ez sem…

V�rjunk csak! 1980-ban az egyik elt�nt l�ny holttest�t megtal�lt�k a v�ros mellett az �rokban. Test�t minden�tt sebek bor�tott�k, ruh�ja cafatokban l�gott rajta, keze �ssze volt k�t�zve. K�l�n�s. Nagyon k�l�n�s.

A cikk mellett az emlegetett l�ny gimn�ziumi tabl�k�pe l�that�. Amanda Phillips, kerekded arc�, barna haj� csaj volt; olyan, akire Dean azonnal r�indulna, ha nem idegenkedne a nekrof�li�t�l. Hangosan felolvasom a cikket, mire a t�bbiek a laptop k�r� gy�lnek.

-             Sam, n�zz ut�na az er�szakos hal�leseteknek sz�z �vre visszamen�leg – utas�t a b�ty�m komoly arccal. – Lehet, hogy egy szellem van a dologban.

-             Aki periodikusan gyilkol? – vonja �ssze a szem�ld�k�t Bobby. – A szellemek csak ritk�n csin�lnak ilyesmit.

-             Sz�z �vvel ezel�tt is voltak elt�n�sek – mutatok az ez�stsz�n�, hal�lfejes laptop k�perny�j�re. – Hamarabb ny�rhatt�k ki az illet�t.

<