Kezek

In memoriam �.I.

Egy reggel arra �bredtem, hogy a kezeim �sszevesztek egym�ssal.

A kezeim, akik az elm�lt h�sz �vben a legjobb bar�tok voltak, egym�st fojtogatt�k. Miut�n sz�tv�lasztottam �ket, mindkett�vel k�l�n-k�l�n le�ltem megbesz�lni a dolgokat.

A Jobb ezt mondta:

-          A Bal kezdte, amikor elmondtam neki, hogy vesz�lyess�gi p�tl�kot fogok k�rni, ami�rt napok �ta gyakorlatilag r� vagyok n�ve egy tollra, ami nem tesz j�t az eg�szs�gemnek. Neki persze r�gt�n el�j�tt a kisebbs�gi komplexusa, sajn�ltatni kezdte mag�t, nekem meg elegem lett az �r�k�s �nmarcangol�sb�l, �gyhogy finoman felsz�l�tottam, hogy hallgasson.

A Bal pedig ezt:

-          Persze, hogy a Jobb kezdte, mert m�r megint panaszkodott a fokozott ig�nybev�tel miatt, ami – szerintem jogosan -, s�rtette az �n�rzetemet, hiszen �n hozz� k�pest nagyon keveset vagyok haszn�latban. Ennyi er�vel �n meg t�maszkod�si p�tl�kot k�rhetn�k, vagy mag�nyoss�gi d�jat, nem? Mire � olyan modorban sz�lt hozz�m, hogy be kellett fognom a kisujjam f�l�t. Nem is tudom, kit�l tanulta.

Nagyot s�hajtva elmagyar�ztam nekik, hogy mindketten egyform�n fontosak a sz�momra, �s nem tudom, mi lenne velem akkor, ha b�rmelyik�k hi�nyozna. Majd hozz�tettem: az, hogy melyik�knek mi a feladata, nem rajtuk m�lik. Ennek hallat�n sokatmond� pillant�st v�ltottak.

Az�ta nem besz�l�nk egym�ssal.