The Bookman Boyfriend Theory,
avagy A pasim Sheldon Cooper

1.

Ezt nem hiszem el! Ki volt az az idióta, aki a paradicsomot tette közvetlenül a húsra? Ez teljesen logikátlan!

-          Elnézést – szólítottam meg a mellettem elhaladó, szőke hajú, feldúltnak látszó pincérnőt, aki egy amolyan „Mi van már megint?” – pillantással mért végig. – Kaphatnék egy másik hamburgert?

-          Miért, ezzel mi a baj? – vonta fel a szemöldökét a sárga kötött pulóveres fiatal nő.

-          A paradicsom nem következhet a hús után; ez illogikus! – reklamáltam. – A salátával kellene kezdeni, mert annak a legnagyobb az átmérője!

-          Miért nem cseréli ki? – kérdezte a pincérnő rezzenéstelen arccal. Olybá tűnt, mintha már hozzá lenne szokva az ilyesmihez.

-          Tessék? – kérdeztem vissza

Erre ő felnyitotta a zsömlét, és átrendezte benne a zöldségeket úgy, hogy a saláta kerüljön közvetlenül a hús fölé. Ez már sok volt nekem.

-          Kérem a panaszkönyvet – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

-          Miért?

-          Hozzányúlt a kajámhoz. Most ezek után hogy egyem meg?

A nő egy dühös hörgés kíséretében elcsörtetett onnan, de nem ám a pult mögé, hanem egy másik asztalhoz, amelynél négy előnytelen külsejű fiatalember ült; egyikük láthatóan Indiából származott. Rossz érzésem volt, már-már zavart éreztem az Erőben. Soha többé „lesz, ami lesz”-napot, gondoltam magamban.

-          Sheldon, azt hiszem, találtam neked barátnőt – hallottam a hátam mögött a pincérnő hangját.

Meg sem kellett fordulnom, hogy lássam a „szarkazmus”-táblát a kezében. Valamiért nem akartam tudni, hogy a négy, jóképűnek távolról sem nevezhető hímnemű közül melyik lehet Sheldon. Na nem mintha egy magamfajta olyan sokra számíthatott volna…

-          Mit csináltál?! – fakadt ki az egyikük. – Penny, a salátával nem lehet viccelni! Most rögtön hozz neki egy másik hamburgert! Meg nekem is, ha már itt tartunk, mert az előbb a pillanat hevében sikerült leköpnöd az enyémet.

Szinte vártam, hogy a Penny nevű pincérnő ott helyben felrobban, ám ehelyett elsüvített onnan, s egyetlen szó nélkül felkapta a tányéromat az asztalról. Na, azért. Kezdtem rokonszenvesnek találni azt a Sheldon nevű fickót.

-          Hello, kislány – szólított meg ekkor az egyik hímnemű egyed a fent említett asztaltól.

Úgy nézett ki, mintha valamelyik Beatles-tagot keresztezték volna egy hobbittal, és még egy gumiorrot is ragasztottak volna az arcára, hogy még rondább legyen az összkép. Gyorsan kiszámoltam, mennyi a valószínűsége annak, hogy ő Sheldon. Az eredmény siralmas volt rám nézve. A francba.

Igyekeztem nem hátranézni, próbálva úgy tenni, mint aki meg sem hallotta az előző mondatot. Ekkor jött vissza a pincérnő, kezében egy hamburgerrel, amelyet le is tett elém, mondván, hogy most már a kívánt sorrendben helyezték el benne a zöldségeket, meg is nézhetem, ha akarom. Még szép, hogy akartam! És valóban. Azt hiszem, gyakrabban kellene ide járnom.

-          Írja a számlánkhoz – mondta a Beatles-hobbit keverék, rám villantva a leggusztustalanabb mosolyt, amit életemben láttam.

-          Hé! És az én hamburgeremmel mi lesz?! – méltatlankodott egyikük, egy nagyon magas, nagyon vékony fiatalember, aki kísértetiesen emlékeztetett egy kifejlett imádkozósáskára.

-          Ha gondolja, megeheti az enyémet – mondtam, immáron teljesen feléjük fordulva. – A barátja mosolyától teljesen elment az étvágyam.

Azzal az asztal szélére toltam a tányéromat, mire a sáskaember felállt a helyéről, és elcsoszogott érte.

-          Köszönöm – mondta.

-          Igazán nincs mit – feleltem. – Tudom, mennyire nem higiénikus megenni az olyan ételt, amelyen ott van más embereknek a nyála.

-          Sheldon Cooper vagyok – nyújtotta ki a kezét. Nahát! Ujjai vannak, nem csápjai!

-          Sally Jackson – ráztam meg a felém nyújtott végtagot.

Biccentett a fejével, majd fogta a hamburgert, és visszaült az asztalukhoz. Ám fél perc sem telt bele, és már megint ott állt az enyém mellett.

-          Maga szereti a vonatokat? – kérdezte.

Egész életemben vártam arra, hogy valaki feltegye nekem ezt a kérdést.