Veronika

A nevem Veronika, n�gy l�bam van, csillog� barna szemem �s k�t szarvam. Eml�tettem m�r, hogy bika vagyok? Az egyik „munkat�rsam”, Roberto szerint transzvesztita vagyok, �s �gy viselkedek, mint egy teh�n, mert �ket szokt�k „Veronik�nak” nevezni. Pedig a „Vereonika” szebb, mint a „Roberto” meg a „Gustavo.” Az a bika egy idi�ta! Mindig megeszi a pipacsot, a f�lem m�g�l. Most z�tyk�l�dhetek egy�tt vele egy k�nyelmetlen j�rm�v�n, �s hallgathatom, hogyan fognak meg�lni minket. De �n m�g nem akarok meghalni!

A nevem Veronika, huszonk�t �ves vagyok, fekete a hajam, barna a szemem, �s a sz�leim torre�dorok. Meg az � sz�leik is azok voltak. Meg a d�dsz�leim sz�lei is. �pp ez�rt azt akarj�k, hogy �n is matador legyek, mint �k. Nekem viszont eszem �g�ban sincs bik�kat gyilkolni! Ap�mat persze nem �rdekli, mit gondolok. Folyton ezt ism�telgeti: „Az Ord�ñez csal�d sarja vagy, k�vetned kell a csal�di hagyom�nyt.” Holnap lesz az els� viadalom, �s nem tehetek ellene semmit. Ap�m kamer�kat szereltetett a szob�mba, nehogy megsz�kjek.

Roberto meghalt. K�b� f�l �r�ja. Az el�bb l�ttam a holttest�t; �gy n�zett ki, mint egy t�p�rna, �s �ml�tt bel�le a v�r. Akkor, ott sajn�ltam, hogy meghalt, hi�ba gy�l�ltem eg�sz �letemben. Nem akarok meghalni!!!

M�r rajtam van a sz�nes matadorruha, kezemben ott a lepel. Nem akarom ezt csin�lni, nem akarok bik�kat �lni! Mikor fogj�k m�r fel az emberek, hogy ez barb�rs�g?

A����! Szadista, rohad�k, idi�ta, fa… eln�z�st. Egy intelligens bika, mint �n, nem besz�l cs�ny�n. De mi�rt nyomt�k bel�m azt az izz� f�mdarabot? �s mi�rt vett�k ki a pipacsot a f�lem m�g�l? Olyan sz�p volt! Legal�bb ideadhatt�k volna, hogy megegyem, mert itt nincs semmi, csak por. Kinyitnak egy kaput, melyen t�l m�g t�bb por van �s rengeteg kiab�l� ember. Zene sz�l, amikor bel�p egy iszony�an giccses ruh�t visel� l�ny, kez�ben egy hatalmas r�zsasz�n kend�vel. De sz�p sz�n! Szeretn�k egy ilyen kab�tot! Vagy szokny�t. Megyek, megk�rdezem, tudna-e varrni nekem egyet.

�me, itt a bika. Szaladni kezd a kend� ut�n, melyet ide-oda lengetek el�tte. Fur�n fog hangzani, de olyan arcot v�g, mintha tetszene neki a sz�ne. K�l�n�s �llat ez, nem olyan, mint a t�bbi bika, akivel eddig tal�lkoztam. Na, j�nnek a pikadorok.

Te j� �g! Most bej�tt n�h�ny l�, m�g giccsesebb ruh�ban, mint a fekete haj� l�ny! Alig l�tnak valamit, mert a sz�nes anyag majdnem eltakarja a szem�ket! Mekkora po�n lenne, ha orra esn�nek! Egyre k�zelebb j�nnek. Uramisten, k�s van n�luk! Le fognak sz�rni! H�… mi… mi folyik itt?

A bika csak n�z r�m, mik�zben a pikadorok egyre k�zelednek. Olyan az a bika, mintha gondolkodna, �rezne; mintha saj�t szem�lyis�ge lenne. A pikadorok fel� fordulok, �s elki�ltom magam:

-                   Nem �l�m meg ezt a bik�t!

A n�z�k nem �rtik, mi�rt �llt meg mindenki az ar�n�ban, ez�rt kiab�lni kezdenek. �n is:

-                   NEM �L�M MEG EZT A BIK�T!

A l�ny sz�tt�rt karokkal �ll el�ttem, nem engedi a lovasoknak, hogy bel�m d�fj�k a k�seiket. A k�r�l�tt�nk l�v� emberek kiab�lnak �s f�ty�lnek, t�lharsogva a l�ny ord�t�s�t. Olyan, mintha… meg akarna v�deni engem.