Az Anyegin befejez�se

Alekszandr Szergejevics Puskin bossz�san cs�rtetett lefel� bolgyin�i h�z�nak r�gi, nyikorg� fal�pcs�j�n, mik�zben bord� selyemmell�ny�nek gombjait igazgatta. S�t�t, g�nd�r haja m�g k�cos volt, fekete szeme alatt karik�k �ktelenkedtek; s�patag arc�n aff�le „mindenkit megfojtan�k egy kan�l v�zben” – kifejez�s �lt, amely azonnal �tcsapott a „nem hiszek a szememnek”-be, amikor megl�tta, ki �rkezett hozz� l�togat�ba.

-                    Jevgenyij! – ki�ltott fel meglepetten. – Hogyhogy itt?

A hallban �csorg� magas, huszonhat �ves fiatalember a hang ir�ny�ba fordult. Kin�zete m�g ink�bb meglepte Puskint; vend�ge arca ugyanis egy hal�los beteg�re hasonl�tott: s�rga volt �s beesett. Fekete haj�t h�traf�s�lte, azonban m�g ez sem jav�tott k�lsej�n. Fekete fel�lt�t viselt, alatta pedig s�t�tk�k alapon v�kony, feh�r cs�kokkal d�sz�tett szat�nmell�nyt �s feh�r inget.

-                    Besz�ln�nk kell, Alekszandr – mondta komoran.

Puskin beterelte reg�ny�nek h�s�t a t�gas szalonba, ahol s�t�tz�ld k�rpittal bevont fotelek �lltak a kandall�val szemben, a falak ment�n �veges szekr�nyek, k�nyvespolcok sorakoztak, porcel�nnal �s k�nyvekkel tele. A k�t f�rfi helyet foglalt egy-egy fotelben; az �r� h�trad�lt, h�se pedig cs�ggedten meredt a padl�n hever� medveb�rre.

-                    Mi j�ratban vagy? – k�rdezte Puskin. – Rosszul n�zel ki.

-                    Tatjana m�g nem v�laszolt – hangzott a komor v�lasz. – Pedig m�r t�bbsz�r �rtam neki!

-                    Szerelmi b�nat? Nem eml�keztet ez t�ged valakire?

Jevgenyij Anyegin tov�bbra sem vette le a szem�t a medveb�rr�l. Hogyne eml�keztette volna! Tatjana is �rt neki levelet annak idej�n, � pedig elutas�totta. Azt a helyzetet m�snak �rezte, mint a mostanit, hiszen � akkor m�g a puszta l�tez�st is unta.

-                    Az nem ugyanaz – mondta v�g�l. – Akkor k�ptelen lettem volna feles�g�l venni b�rkit is!

Puskin nem igaz�n �rtette az �sszef�gg�st. Kedvelte Anyegint, de t�z perccel az ut�n, hogy kim�szott az �gyb�l, legkev�sb� reg�nyh�se szerelmi �gyeivel akart foglalkozni. M�gis mit akar t�le itt, az Isten h�ta m�g�tt? M�g ha P�terv�ron kereste volna fel…!

-                    Szeretn�d, ha v�ltoztatn�k ezen, ugye? – k�rdezte, kiss� el�rehajolva.

Vend�ge fel� ford�totta az arc�t �s b�lintott. Az �r� beh�vatta �tvenes �veiben j�r�, kopaszod�, s�nta komornyikj�t, hogy italt hozasson vele. �gy v�lte, egy ilyen �gyet nem lehet sz�raz torokkal megbesz�lni.

N�mi vodka elfogyaszt�sa ut�n Anyegin nem n�zett t�bb� a d�gl�tt medve �veges szemeibe, helyette a plafont b�multa, mik�zben megosztotta kital�l�j�val minden b�nat�t.

-                    Nem akarok megint ki�br�ndulni – jelentette ki hat�rozottan. – A spleen m�r unalmas.

-                    Hadd eml�keztesselek r�, hogy a herceg hazat�rt, mik�zben te ott t�rdelt�l Tatjana el�tt, mon ami – mutatott r� Puskin. – Ezt nem �szod meg egy egyszer� �letunts�ggal.

-                    P�rbajt akarsz? Lel�v�m a herceget?

-                    Ha p�rbaj lesz, nem te nyern�l. De lehet, hogy a herceg szemet huny a l�togat�sod felett, ha azt mondod: r� v�rt�l, �s k�zben leejtett�l valamit; azt keresed ott t�rdelve – mondta az �r�, n�mi g�nnyal a hangj�ban.

-                    Ha a herceg elenged, az m�g semmin sem v�ltozhat. Akkor is csak k�t v�laszt�som marad: a pisztoly vagy a h�d.

F�be l�vi mag�t, vagy beleugrik a N�v�ba, gondolta Puskin. Ez sem rossz.

-                    Felaj�nlok egy harmadik lehet�s�get – sz�lt a k�lt�. – Elutazhatsz Eur�p�ba szabads�gharcosnak, azt�n h�si hal�lt halhatsz egy csat�ban. �gyis huszon�t �nekesre terveztem a m�vet.

Anyegin elh�zta a sz�j�t. Nem ilyennek k�pzelte el a j�v�j�t, a szabads�gharc meg a katonas�g nem az � asztala. El�bb-ut�bb az utazgat�st is megunn�, a h�tral�v� tizenh�t �nek pedig m�r a m�sodik ut�n nem �rdekeln�. Egyre vonz�bbnak t�nt sz�m�ra a gyors sodr�s� N�va.

-                    Ha egyik �tletem se tetszik, tal�lj ki jobbat te! – csattant fel Puskin, l�tva h�se arc�t.

-                    Az �ngyilkoss�gon k�v�l nem jut m�s eszembe, ez�rt fordultam hozz�d.

-                    Mi bajod az �ngyilkoss�ggal?

-                    Spleen. T�l sok. M�r nem vagyok �letunt ember!

-                    De amikor az volt�l, az Isten szerelm�re, mi�rt utas�tottad el Tatjan�t?

-                    A te �tleted volt, hogy ezt tegyem!

-                    Nem hallottam a tiltakoz�sodat, amikor le�rtam.

-                    Meg se k�rdezt�l r�la!

-                    Csak ne olyan hevesen! – intette le Anyegint a k�lt�. – Bizonyos fordulatok fel�l nem kell megk�rdeznem a szerepl�imet. Szerinted Lenszkij mit felelt volna, ha felteszem neki a k�rd�st: lel�vethetlek Anyeginnel?

-                    Nemet mondott volna.

Mindketten elhallgattak. Puskin t�lt�tt mag�nak egy poh�rral, majd a kandall�ban lobog� t�zet kezdte el b�mulni, ak�rcsak h�se. �szre sem vett�k, de mindketten ugyanazt a testtart�st vett�k fel: bal l�bukat keresztbe vetett�k a jobbon, a fotel karf�j�ra k�ny�k�ltek, k�t ujjal t�masztva a fej�ket. J� �tpercnyi gondolkod�s ut�n egyszerre pattantak fel �l�hely�kr�l. Anyegin sz�lalt meg els�nek:

-                    Mon ami – kezdte -, ahhoz mit sz�lsz, ha azt mondom, nem �ll sz�nd�komban r�szt venni a t�rt�netben?

-                    Nem lenne jogod hozz�, de meglep� m�don �n is valami ilyesmire gondoltam – mondta Puskin.

A reg�nyh�s arca egyb�l �j sz�nben ragyogott fel, m�g halv�nyan el is mosolyodott. Megk�sz�nte az italt, elb�cs�zott kital�l�j�t�l, azt�n bel�pett a kandall�ba, ahol szinte azonnal elnyelt�k a s�rga l�ngok.

-                    Puskin �r, �bredjen! – hallatszott a komornyik hangja. – L�togat�ja �rkezett!

A k�lt� kinyitotta a szem�t. Bord� tap�t�s h�l�szob�j�ban fek�dt, vastag dunna alatt, p�rn�kkal k�r�lv�ve. K�tyagosan pislogott k�rbe, inasa arc�t is hom�lyosan l�tta. Teh�t csak �lmodtam, gondolta megk�nnyebb�lten.

-                    Fel kellene kelnie, uram – ism�telte a komornyik. – L�togat�ja �rkezett.

Ennek hallat�n Puskin szem�ld�ke elt�nt k�cos, s�t�t haja alatt. Esz�be jutott, mit �lmodott az el�bb.

-                    Mondja meg neki, hogy nem �rzem j�l magam, beteg vagyok – k�z�lte a lak�jjal, majd visszafek�dt aludni.