A Gy�sz Sziget�n

F�l �r�val a megbesz�l�s ut�n Jack Sparrow, Will Turner, Elizabeth Swann, Kart�cs Molly, Paddy O’Connor, Mr. Cotton (�s a papag�ja), Kafir, valamint n�gy m�sik matr�z �s�val, n�mi �lelemmel felszerelkezve nekiv�gott az �serd�nek. Mivel a buja n�v�nyzetben nehezen lehetett csak k�zlekedni, Jack el�rek�ldte k�t ember�t, hogy tiszt�ts�k el�tt�k az utat. Kart�cs Molly m�g sosem j�rt dzsungelben, ez�rt t�tott sz�jjal n�zte az �gbe t�r�, vastag t�rzs� f�kat, melyeken z�ld fut�n�v�nyek k�sztak felfel�. Akadt olyan is, amelyet m�r teljesen ben�tt a li�n. A kal�zl�ny az alacsonyabbra n�t, hatalmas z�ld level� n�v�nyeket is alaposan szem�gyre vette, megcsod�lta rajtuk az �ri�s m�ret�, sz�nes vir�gokat is.

A k�t sereghajt� matr�znak, Wilsonnak �s Fieldsnek gyakran kellett r�sz�lnia, hogy ne maradjanak le a t�bbiekt�l. Molly ilyenkor helycser�t aj�nlott a k�t, harmincas �veiben j�r�, borost�s arc� f�rfinak. A f�lszem� Wilson m�g el is fogadta volna, a sebhelyes arc� Fields azonban hallani sem akart err�l. Azt mondta, a kapit�ny parancs�t k�vetni kell, �s � megmondta: nem vesz�thetik el Mollyt. A l�ny ennek hallat�n egy d�h�s f�jtat�s k�s�ret�ben ott hagyta �ket. A t�jol�j�t n�zeget� Jackhez sietett, a menet elej�re.

-         Nincs sz�ks�gem test�r�kre! – k�z�lte a f�rfival ellentmond�st nem t�r� hangon. Az erre megtorpant.

-         Fogalmam sincs, mir�l besz�l, Miss Molloy – mondta, lekicsinyl�en v�gign�zve a l�nyon. – Kifejten� ezt r�szletesebben?

-         Fields �s Wilson azt a parancsot kapt�k mag�t�l, hogy nem vesz�thetnek el engem – magyar�zta a l�ny d�ht�l v�r�sl� arccal. – Tudok vigy�zni magamra, nem kell…

-         �n nem adtam nekik ilyen parancsot – v�gott k�zbe Jack felemelt mutat�ujjal. – csak azt mondtam nekik, lehet�leg senki ne legyen m�g�tt�k. Bizony�ra f�lre�rtelmezt�k. Egy�bk�nt, ha igaz is lenne, amit hallott, akkor se higgye, hogy mag��rt agg�dok. Ha nem hordan� az �v�n azt a t�rk�pdarabot, sz� n�lk�l hagyn�m, hogy elvesszen a dzsungelben. De most menjen innen, Miss Molloy – mondta, kez�vel elhessegetve a kal�zl�nyt. – Zavarja a t�jol�mat.

Kart�cs Molly a k�s�bbiekben v�gig a k�t sereghajt�, Wilson �s Fields k�zel�ben maradt, ugyanis gyan�snak tal�lta a parancs f�lre�rtelmez�s�t. Eg�sz �ton f�lelt, h�tha el tud cs�pni valami inform�ci�t, amely meger�s�ten� gyan�j�t. A k�t f�rfi azonban v�gig a tortugai n�kr�l folytatott magasr�pt� t�rsalg�st, a kal�zl�ny nagy b�nat�ra.

A Fekete Gy�ngy utasai egyre beljebb hatoltak a dzsungelben, mik�zben az �g egyre s�t�tedett. Ezzel egy id�ben megjelentek a moszkit�k, �s alaposan �sszecsipkedt�k a t�rk�pvad�szokat. Egy tiszt�sra �rve �gy d�nt�ttek, ott maradnak �jszak�ra, �gy Jack elk�ldte a matr�zait t�zif��rt, majd v�gign�zte, ahogy Will, Elizabeth, Molly �s Paddy el�k�sz�tik a vacsor�t. H�sz percen bel�l mind a tizenegyen a t�z k�r�l �ltek, f�b�l faragott ny�rssal a kez�kben, kolb�szt s�t�getve. Hamar beosztott�k, ki mikor fog �rk�dni, azt�n el�ker�lt egy-egy rumos �veg, felsz�nre hozva a tenger�szek j�kedv�t. Egyszer m�g – Mr. Cotton kiv�tel�vel – dalra is fakadtak. Molly ekkor �gy sz�lt Willhez:

-         Az elm�letednek l�ttek – mondta mosolyogva. – Mr. Cotton nem �nekel.

-         De a papag�ja igen – mutatott r� a fi�, fej�vel a mad�r fel� b�kve, mely jobbra-balra billegett gazd�ja v�ll�n, �nekl�sre eml�keztet� tev�kenys�get folytatva.

-         Az nem sz�m�t – legyintett a l�ny.

-         Az elm�letem egy�bk�nt egyre ink�bb beigazol�dni l�tszik. Tudod, hogy Jack ugyan�gy reag�lt r�, mint te? Sz�r�l sz�ra ugyanazt mondt�tok!

-         Ezt csak �lmodtad – bizonygatta Molly, �s �r�lt, hogy a t�z f�ny�n�l nem l�tszik, mennyire elpirult.

K�s�bb azonban nem tudott a fi� szavait�l szabadulni; azok folyamatosan ism�tl�dtek a fej�ben, arra k�sztetve Mollyt, hogy Jackkel val� kapcsolat�n t�prengjen. Willnek nincs igaza – gy�zk�dte saj�t mag�t, amikor �rk�d�s k�zben a lobog� t�zbe b�mult. – Egyszer�en NEM LEHET igaza.

Biztos vagy ebben? – hallott egy huncut hangot a fej�ben. – Ha igen, akkor mi�rt ver gyorsabban a sz�ved, ha csak meghallod Jack Sparrow hangj�t? Nagyon is elk�pzelhet�, hogy Willnek igaza van.

M�g ha �gy is �llnak a dolgok, �t csak az �vcsatom �rdekli – vetette ellen a l�ny. – Ha meg tudn� szerezni mag�nak, soha t�bb� nem l�tn�nk egym�st.

�s te? Te nem ezt tenn�d? – folytatta a hang. – Ha ellopn�d a t�rk�pdarabot, elfoglaln�d a Gy�ngy�t, �t pedig itt hagyn�d a szigeten.

Nem tudn�m megtenni. K�l�nben sem biztos, hogy a matr�zai hossz� t�von is hallgatn�nak r�m.

Na l�tod. Ezek szerint Willnek igaza van – vonta le a k�vetkeztet�st a hang. – Vonz�dsz hozz�.

A szents�git! Nekem csak egyetlen szerelmem van, az pedig a tenger, �s nem egy g�tl�stalan, isz�kos, bosszant� kal�z! – Molly a pillanat hev�ben felpattant �rhely�r�l. A hang a fej�ben elhallgatott, a l�ny pedig v�gign�zett t�z alv� t�rs�n. Tekintete sok�ig id�z�tt Wilsonon �s Fieldsen, akik a legnagyobb nyugalomban h�zt�k a l�b�rt. A kal�zl�nyon k�v�l csak egy ember volt �bren: Jack Sparrow.

A f�rfi a h�t�n fekve n�zte a csillagokat, �s a t�z felfel� sz�ll�, sz�rke f�stj�t, mik�zben Will szavain t�prengett. K�ptelens�g, hogy igaza legyen – gondolta mag�ban. – Molly csak egy kisl�ny, aki kal�zosdit j�tszik. De ahhoz k�pest, hogy m�g nincs h�sz �ves, nagyon ravasz, �s m�g Norringtonn�l is bosszant�bb. Hat�rozottan rosszabb, mint b�rmelyik n�, akivel eddig tal�lkoztam. M�gis…

-         Ugyan m�r! Badars�g! – mondta ki hangosan.

Molly fel� fordult, mire Jack alv�st sz�nlelt. A l�ny odal�pett hozz�, egy pillanatra meg�llt f�l�tte, majd �gy sz�lt:

-         Igaza van. Badars�g – motyogta, azzal a kapit�ny k�zel�ben hever� fakupachoz l�pett, �s mag�hoz vett n�h�ny �gat.

Amikor r�tette azokat a t�zre, vissza�lt eddigi hely�re, �s halkan �nekelni kezdte azt a dalt, melynek k�sz�nhet�en Tortug�n �jra tal�lkozott Paddy O’Connorral. Jack pedig azon vette �szre mag�t, hogy f�l�lomban, lehunyt szemmel hallgatja, amint Kart�cs Molly a maga tiszta alt hangj�n �gy dalol:

B�natomat italba fojtom
�gy pr�b�llak feledni �n.
De iv�s k�zben arra gondolok:
Oh, Peggy Gordon, b�r itt lenn�l.

***

A t�rsas�g hajnalban, nem sokkal napfelkelte ut�n �bredt. A t�z addigra kialudt, m�r csak �szk�s fadarabok jelezt�k a hely�t. N�mi szedel�zk�d�s ut�n ism�t nekiv�gtak a dzsungelnek, ki �jult er�vel, ki f�radtan, kialvatlanul. Ez f�gg�tt az �rk�d�s mennyis�g�t�l, az elfogyasztott rum�t�l, a r�pk�d� denev�rekt�l, valamint a zavaros gondolatokt�l.

K�r�lbel�l k�t �ra gyalogl�s ut�n Taylor, az egyik �ttiszt�t� matr�z azzal �llt oda Jack el�, hogy kitaposott �sv�nyre bukkantak. �tv�gtak egy tiszt�son, �s az erd� egy olyan szakasz�hoz �rtek, ahol az utat m�r valaki megtiszt�totta el�tt�k.

-         Ezek szerint Krall megel�z�tt minket – sz�lt Kart�cs Molly csal�dottan.

M�g miel�tt b�rki reag�lhatott volna erre, Jones, a m�sik �ttiszt�t� matr�z l�lekszakadva rohant oda hozz�juk.

-         T�z van! Valami �g ott, arrafel�! – lihegte a magas, v�kony, �szes szak�ll�, fekete szem� f�rfi.

Jack el�vette a t�jol�j�t, �s er�sen a t�rk�pdarabra koncentr�lva kinyitotta azt. A piros ny�l az �sv�ny fel� mutatott, amely a t�volban gomolyg� s�t�tsz�rke f�sth�z vezetett.

-         Arra lesz a t�rk�pdarab! – ki�ltott fel a kapit�ny. – Gyer�nk!

Mind a tizenegyen fut�snak eredtek, �s meg sem �lltak az �sv�ny v�g�ig, amely kivezette �ket az �serd�b�l. A tengerparton tal�lt�k magukat egy c�l�p�kre �p�tett, l�ngokban �ll� fakunyh� k�zel�ben.

-         A szents�git! – szitkoz�dott Molly. – Elk�st�nk.

-         Oda n�zzetek! – ki�ltotta Elizabeth, �s egy hatalmas, barn�ra festett, feh�r vitorl�s, h�rom�rbocos haj�ra mutatott, mely egyre t�volodott a szigett�l.

A Fekete Gy�ngy m�g aznap d�lut�n elhagyta a szigetet. Jack Sparrow ugyanis visszak�ldte a haj�ra Mr. Cotton papag�j�t azzal az �zenettel, hogy a t�bbiek induljanak el a part ment�n, �s vegy�k fel �ket. A tizenegy dzsungelj�r� ezut�n nekil�tott a t�z elolt�s�nak, amely teljesen t�nkretette a fakunyh�t. A meg�gett c�l�p�k nem b�rt�k a h�zat megtartani, ez�rt az �sszed�lt. Az �szk�s romok k�z�tt semmi haszn�lhat� dologra nem bukkantak, �s a h�z tulajdonos�r�l sem tudtak meg semmit. Szinte biztosak voltak benne, hogy Daniel Krall meg�lte �t, azonban nem tal�lt�k meg a holttest�t.

A kal�zok a homokos parton, vert sereg m�dj�ra indultak vissza oda, ahonnan el�z� nap elindultak, Kart�cs Mollyn �rr� lett a b�skomors�g: sajn�lta, hogy k�s�n �rtek oda, elhalasztva ezzel a negyedik t�rk�pdarabot �s a bossz� lehet�s�g�t.

-         H�romn�l t�bb darab �gysem lehet n�la – vigasztalta Will. – Utol fogjuk �rni �ket. Jack nem v�letlen�l k�ldetett a haj��rt.

-         Mondasz valamit – er�ltetett a l�ny egy halv�ny mosolyt az arc�ra.

A Fekete Gy�ngy d�lut�n k�t �ra k�r�l tal�lt r� a tizenegy tenger�szre, �s nem telt bele t�z perc, m�ris a ny�lt v�zen haj�ztak, Daniel Krall nyom�ban.

A fed�lzeten estig semmi rendk�v�li nem t�rt�nt: Paddy �s Gibbs nem kaptak �ssze semmilyen legend�n, s�t, Jack �s Molly sem keveredtek vit�ba. Kiv�telesen. Miut�n azonban a narancss�rga nap elt�nt a horizontr�l, beindultak az esem�nyek. Azzal kezd�d�tt minden, hogy Marty gondterhelt arccal sietett oda Jackhez.

-         Kapit�ny, tolvajt fogtunk! – jelentette.

-         Tolvajt? – vonta fel szem�ld�k�t a f�rfi. – Ez �rdekes.

A korm�nyt �tadta Willnek, majd k�vette az alacsony termet� matr�zt, aki a fed�lzeti kabinba vezette �t. Odabent Gibbs �s Mr. Cotton �llt, k�t eszm�letlen f�rfi mellett. A n�ma tenger�sz papag�ja f�l�tt�k r�pk�d�tt k�rbe-k�rbe, azt kiab�lva: „�rul�k! �rul�k!”

-         A fi�kokban kutakodtak, amikor bel�pt�nk – mondta Gibbs. – Ha j�l sejtem, a t�rk�pdarabokat kerest�k.

-         Wilson �s Fields – �llap�totta meg Jack, szem�gyre v�ve a k�t eszm�letlen embert. – Z�rj�tok �ket a t�ml�cbe. M�g sz�ks�g�nk lehet r�juk.

Azzal visszas�t�lt a fed�lzetre, hogy el�ker�tse a vez�rkar t�bbi tagj�t, �s k�z�lje vel�k, mi t�rt�nt a kabinban. Kart�cs Molly kiv�tel�vel mindenkit meglepett az esem�ny. A kal�zl�ny a dzsungelj�r�s �ta gyan�snak tal�lta a k�t elfogott matr�zt. Igaz, gyanakv�s�t n�mileg elaltatta az a t�ny, hogy Wilson �s Fields eg�sz �ton a tortugai �r�ml�nyokr�l besz�ltek, �s v�gigaludt�k az �jszak�t.

-         Sz�val �rul�k – mondta a l�ny, k�t karj�t a mellkasa el�tt �sszefonva. – J�l sejtettem.

-         Most m�r csak az a k�rd�s: Krallhoz tartoznak-e, vagy sem – mondta Will.

-         Nekem ugyan nem ismer�sek, de az �n arcmem�ri�m csapnival�, ez�rt k�nnyen meglehet, hogy az � emberei – sz�lalt meg Paddy, les�t�tt szemmel.

-         Mi lenne, ha alaposan kifaggatn�nk �ket, miut�n magukhoz t�rtek? – vetette fel Elizabeth. – Megfelel� �rvekkel b�rkit sz�ra lehet b�rni – tette hozz� cinkos mosoly k�s�ret�ben.

Kart�cs Molly pedig – saj�t maga legnagyobb megd�bben�s�re -, visszamosolygott r�.

A kal�zl�ny a k�s�bbiek sor�n t�bbsz�r ment le a t�ml�ch�z megn�zni, a k�t fogoly fel�bredt-e m�r. Amikor negyedszer is a padl�n fekve tal�lta �ket, elhat�rozta: reggelig nem h�borgatja �ket. M�r elindult felfel�, amikor egy reszel�s hang sz�lt ut�na:

-         Tudtad, hogy any�d k�ny�rg�tt az �let��rt? – k�rdezte. – Ott fek�dt Krall kapit�ny l�bain�l, �s zokogott. K�ny�rg�tt, hogy ne �lj�k meg.

Molly ennek hallat�n visszafordult; d�ht�l par�zsl� tekintettel, pengev�konyra h�zott ajkakkal.

-         Az �n any�m sosem tett volna ilyet! – sz�lalt meg dacosan.

-         Azt te csak hiszed – cs�v�lta a fej�t a f�lszem� Wilson, az el�bbi reszel�s hang gazd�ja.

-         �letemben nem l�ttam ann�l sz�nalmasabbat – sz�lalt meg Fields, k�jesen vigyorogva. – Pedig a kapit�nyunk csak elj�tszadozott vele egy kicsit. A nagy Flor Negra, a F�ldk�zi-tenger legh�rhedtebb kal�zkapit�nya meg csak kapaszkodott a l�b�ba, mik�zben bocs�nat�rt esedezett a koszos �r korm�nyos�nak.

Mollyt minden sz� t�rd�f�sk�nt �rte. Tudta j�l, mit jelent „elj�tszadozni valakivel;”annyi, mint megbecstelen�teni. A l�ny a d�ht�l falfeh�r arccal hallgatta a k�t f�rfit, mik�zben m�regz�ld szeme k�nnyel telt meg.

-         Nem! – ellenkezett. – Ez nem lehet igaz!

-         Pedig az – bizonygatta Wilson, �lvezettel figyelve Molly reakci�it. – Mindenki tudja, hogy igaz. K�rdezd csak meg azt a v�n isz�kost, ap�d bar�tj�t. Ugyanazt fogja mondani, amit �n.

Molly lelki szemei el�tt l�tta az anyj�t, amint megt�p�zva, k�nnyekt�l maszatos arccal kapaszkodik az �nel�g�lten vigyorg� Daniel Krall fal�b�ba, fekete szemeit a k�t nagydarab fekete b�r� tenger�sz k�z�tt verg�d� apj�ra emelve, aki a szoba sark�ban �llt, �s v�gig kellett n�znie, amit Krall a feles�g�vel m�vel, aki el-elcsukl� hangon k�t sz�t rebeg: „bocs�ss meg.”

-         Ez lehetetlen! – ki�ltott fel, azzal sarkon fordult, �s siet�s l�ptekkel elhagyta a t�ml�c szintj�t.

A fed�lzet fel� tartott. Pr�b�lt elmenek�lni az im�nt l�tott, k�nz� k�p el�l; egyre csak azt hajtogatva: „ez nem t�rt�nhetett meg,” lelke m�ly�n azonban tudta, hogy nincs igaza.