P�rizs, 2012

Amikor ki�rt�nk a Charles De Gaulle rep�l�t�r hatalmas, l�gkondicion�lt  utasv�r�j�ba, m�r a l�bam is remegett az izgalomt�l, ha m�g a gyomorg�rcs �nmag�ban nem lett volna el�g.

-              Mi lesz, ha nem fogom megismerni? – aggodalmaskodtam.

-              K�t napja k�ld�tt mag�r�l f�nyk�pet, k�ny�rg�m! – Lora m�r nem is tudta, s�rjon-e vagy nevessen. – Hidd m�r el, hogyha megl�tod, r� fogsz ismerni!

Mit ne mondjak, ne lettem volna a hely�ben, hiszen m�r vagy hat �r�ja hallgatja az ilyen �s ehhez hasonl� kirohan�saimat. Hihetetlen t�relme van ennek a csajnak! Tal�n ez�rt b�rt ki t�bb mint t�z �vet mellettem.

K�r�ln�ztem a piszkosfeh�r j�r�lappal bor�tott hatalmas helyis�gben, mely akkora lehetett, mint a Kossuth t�r otthon, Debrecenben, berendez�s�t f�mpadok �s hatalmas, cserepes n�v�nyek alkott�k.

A teremben v�rakoz�k nagy r�sze ann�l az ajt�n�l �llt, ahol mi kij�tt�nk: akadtak k�z�tt�k �lt�ny�s �zletemberek, egy babakocsit tol� fiatal anyuka, egy farmernadr�gos f�rfi, egy koszt�m�s n�, k�t telet�m�tt m�anyag szatyorral a kez�ben, egy tizen�ves l�ny az anyj�val, „Veronika Szab�”-felirat� t�bl�val a kez�ben, de Raoulnak nyoma sem volt. �tit�rsaink k�z�l n�h�nyan �tv�gtak a v�rakoz�k k�z�tt, s csup�n b�r�ndj�k t�rsas�g�ban t�voztak, k�t zak�s f�rfi csatlakozott az �zletemberekhez, egy farmeres pasi s�t�lt oda a m�sik farmereshez, egy sz�rke zak�s fick� l�tt�n a koszt�m�s n� a f�ldre dobta szatyrait, �s Szab� Veronika is megtal�lta a fogad�csal�dj�t.

-              N�ri! – hallottam ekkor egy ismer�s hangot.

Egy l�gy baritont, mely m�jusban recsegve sz�lt az otthoni telefonban. Balra fordultam, �s megl�ttam Raoult, ahogy gyors l�ptekkel j�tt fel�nk. M�r nem az a l�nyos arc� fi� volt, aki hat �vvel ezel�tt bel�pett az oszt�lyterm�nkbe. Egyenes sz�l�, v�r�sesbarna haja az�ta megn�tt – a v�ll�t verdeste -, arcvon�sai megkem�nyedtek, elt�nt bel�l�k a gyerekes  jelleg, mosolya azonban a r�gi maradt: kedves, l�gy, m�gis, amikor megl�ttam, elakadt a szavam, csak b�multam magam el�, mint a boci, amikor hazamegy, �s l�tja, hogy z�ld a kapu, nem pedig k�k. Nem �rtettem, mi�rt, hiszen pontosan tudtam, hogy �gy n�z ki, m�gis letagl�zott a l�tv�ny. Egy kissr�cra eml�keztem, erre egy f�rfi z�rt a karj�ba.

-              Szia, N�ri – mondta magyarul.

-              Szia, Raoul – mondtam �n, s k�zben pr�b�ltam nem azon fil�zni, hogy vajon hat �ve is ilyen izmos volt-e.

�m miel�tt gondolataim meg�llapodhattak volna enn�l a t�m�n�l, a fi� kibontakozott az �lel�sb�l, �s Lor�hoz l�pett, hogy �t is �dv�z�lhesse.

Ekkor sz�rtam ki t�z m�terrel arr�bb egy nyurga, sz�k�sbarna haj� sr�cot, aki egy kisfi�s mosollyal az arc�n integetett fel�nk. H�tran�ztem, nem �ll-e m�g�tt�nk egy sz�ke bomb�z�, de mivel senki nem volt ott, az a helyes pasi kiz�r�sos alapon nek�nk integetett. M�r-m�r azon voltam, hogy megk�rdezem Raoult, ismeri-e az illet�t, amikor l�ttam, hogy visszaint neki, mire az idegen felgyors�tott, �s szinte futva �rt oda hozz�nk.

-              L�nyok, � itt Pierre Giry, a legjobb bar�tom – mutatta be a fi�t Raoul.

�gy mindj�rt nem olyan idegen! Sokat hallottam m�r Pierre-r�l, t�bbek k�z�tt azt, hogy a Garnier Oper�ban t�ncol, de nem tudtam, hogy n�z ki. Azt hittem, olyan lesz, mint a feln�tt Billy Elliot, de egy cseppet sem hasonl�tott r�: magas volt, v�kony, h�trazsel�zett, s�t�tsz�ke hajjal, k�k szemekkel, huncut mosollyal, sz�rke p�l�ban, farmer bermud�ban �s b�rszand�lban.

-              Sz�val te vagy N�ra – �llap�totta meg angolul, amikor kezet fogtunk. – Sokat hallottam m�r r�lad; Raoul k�t napja m�sr�l se tud besz�lni.

Ennek hallat�n eg�sz testemet el�nt�tte a forr�s�g, tal�n m�g el is pirultam. �rthetetlen okokb�l, hiszen az elm�lt negyvennyolc �r�ban minden m�sodik mondatom Raoulhoz kapcsol�dott, ami norm�lis abban az esetben, ha hat �vig nem l�ttad az illet�t.

-              �s te vagy Lora – l�pett Pierre a legjobb bar�tn�mh�z, aki f�lszegen mosolygott r�.

-              Eredetileg Melinda Horv�th – r�zta meg a l�ny a fel�je ny�jtott kezet. – �r�l�k, hogy tal�lkoztunk.

-              �n is – biccentett a fi�. – J�l hallom, hogy te is t�ncolsz?

H�lgyeim, �s uraim, azt hiszem, m�r tudom, mit fog csin�lni a legjobb bar�tn�m az elk�vetkezend� k�t h�tben. Azt kell, hogy mondjam, j�l �sszehoztuk ezt itt Raoullal: mindkett�nk legk�zelebbi bar�tja t�ncos, �s most �sszeeresztett�k �ket. Ezt nem b�rtam mosolyg�s n�lk�l meg�llni.