Barbárok

                    -  nagyvárosi verzió –

1.

A fő utca fodrászatában Bodry nyugodtan ült a hajszárítóbura alatt, a Frizurák legújabb számát lapozgatva, elmerülve az őszi divatban, amikor lábánál fekvő robokutyája hirtelen felpattant, és digitális fogait csikorgatva morogni kezdett, majd miután gazdája nem reagált, ugatás címén meg-megnyikkant.

-         Mi van? – morrant rá Bodry a bura alól.

A gépállat tovább ugatott.

-         Jó nő a láthatáron?

A kutya erre elhallgatott.

-         Akkor meg?!

Azzal a férfi ismét beletemetkezett a magazinba, nem törődve fémből és műanyagból álló házikedvence intenzív zajkibocsátásával, s csak arra figyelt fel, amikor egy fehér cipős lábat pillantott meg széke előtt. Leengedte az újságot, és végignézett a fölé magasodó alakon. Az fehér farmernadrágot viselt, szürke izompólóval, melyen csillogó, rózsaszín felirat díszelgett, természetesen inglisül, mer’ az trendi. Húsz méterről ordított róla, hogy bőrét nem a nap, hanem néhány speciális neoncső színezte csokibarnára, simára borotvált, kerekded arcát szálegyenesre vasalt, festett vörös haj keretezte.

-         Helló – mondta.

-         Csá – biccentett Bodry.

A festett vörös férfi leült a másik székbe, de nem húzta a fejére a hajszárítót.

-         Mizu? – kérdezte ötpercnyi hallgatás után.

-         Semmi. Veled?

-         Semmi.

Megint hallgattak, csendben méregetve egymást. A másik ruházatából próbálták kikövetkeztetni, mi lesz a menő ősszel: a szürke vagy a babarózsaszín?

-         Jaj, de cuki öved van! – kiáltott fel a festett vörös pasi, le sem véve szemét a Bodry derekán feszülő, strasszkövekkel díszített ciklámen műbőr szíjról.

-         Köszi, én csináltam.

-         Nekem adod?

-         Adja a hóhér!

-         Ez az uccsó szavad?

-         Ja.

Ekkor a festett vörös csóka kirántotta Bodryt a bura alól, felkapta az asztalon heverő hajvasalót, és addig csapkodta vele a természetesen göndör hajáról híres pasast, amíg az el nem terült a fodrászszalon padlóján. A gyilkos ezek után beizzította a vasalót, és az utolsó tincsig kiegyenesítette a hulla hajzatát. Ezt látva a robokutya LCD-kijelzőjén egy vérben forgó szempár villant fel, s a gépállat ugatásra még véletlenül sem hasonlító hangokat hallatva rávetette magát a festett vörös férfira, aki egyet rúgott csupán, s a robot nekirepült a falnak, pedig a pasi nem volt épp egy Chuck Norris. Az állatka darabokra hullott; csavarjai, alkatrészei csörömpölve gurultak szét a padlón.

A zajra megjelent a szalonban Bodry gyermeke, akit apjához hasonlóan göndör fürtjei miatt Bodrykának szólítottak, és aki ez idáig odakint ült a fehér sportkocsiban, apja háromszáz darabos Hello Kitty-gyűjteményét őrizve. Amikor meglátta Bodry élettelen testét a földön, elsápadt, aztán amikor észrevette apja szálegyenes tincseit, olyan fehér lett, mint egy agyonsminkelt gésa. A festett vörös férfi odalépett hozzá.

-         Vedd le az övet – mondta, s fenyegetően meglóbálta a hajvasalót.

A kissrác a derekához kapott, és elkezdte lecsatolni a piros övét, melyet egy kis piros Ferrari díszített.

-         Apádét, te gyík! – kiáltott rá a festett vörös fickó.

A gyerek a padlón heverő felmenőjéhez lépett, és leoldotta róla a ciklámen, strasszkövekkel kirakott műbőr övet. Lopva a festett vörös mukira pillantott, aki éppen a saját tükörképével volt elfoglalva, ezért gyorsan lecserélte a Ferraris övet arra a cuki ciklámenre. Ám arra nem gondolt, hogy a pasas nemcsak saját magát látja a tükörben, hanem őt is, így teljesen váratlanul érte a tarkóján csattanó tűzforró hajvasaló.

A festett vörös csávó végignézett a padlón heverő két holttesten, majd lehajolt, és a gyerek göndör fürtjeit is kiegyenesítette, majd azon kezdett filózni, hová rejthetné a hullákat. A fodrászat kirakatüvegén átnézve megpillantotta az utca túloldalán lévő munkaruha-üzletet, és támadt egy ötlete.

Tíz perc elteltével az ominózus ruhabolt kirakatában két új próbababa demonstrálta, mennyire jó dolog a narancssárga kukáscucc, divatos cipzárral, fenékrészén fényvisszaverő csíkokból kirakott AKSD-felirattal.

A festett vörös tag nem feledkezett meg a ciklámen övről sem, ám az nem ért össze a derekán, így beletömködte azt Bodry kukáscipőjébe, majd beugrott a néhai göndör pasas sportkocsijába, és kétszázhússzal elhajtott a fodrászattól.

2.

Másnap délelőtt egy széle-hossza egy asszonyka vágott át a belvároson, talpig rózsaszínben: magas sarkú papucsától kezdve szőke haját lófarokban tartó ormótlan műanyag csatig, műszempillái tehénszemeket kölcsönöztek neki, botoxszal feltöltött arcát az aggodalom ráncai mélyítették el.

Volt is miért aggódnia! A férjét kereste, aki kihagyta az esti focimeccs élő közvetítését, sőt, még a hajnali ötös ismétlés sem találta otthon.

Első útja a városi plázába vezetett, ahol a szökőkútnál belebotlott a festett vörös férfiba, aki a műmárványból készült párkányon ülve őrizte háromszázötven darabos Hello, Kitty-gyűjteményét. Amikor a nő elsétált a fickó előtt, az utána füttyentett. Mire a szebbik nem eme termetes képviselője hátralendítette fatörzsvastagságú kezét, és egy széles körben ismert, jól begyakorlott mozdulattal fejezte ki nemtetszését. Ám olyan közel haladt a párkányhoz, s a gyűjtemény is oly hatalmas volt, hogy a pillanat hevében lesodort onnan néhány masnis, műanyag macskát.

Mintha valahol már látta volna azokat a cicusokat. Megfordult hát, és alaposan megnézte magának a festett vörös pasit. Öltözködését tekintve sok mindenben hasonlított a nő férjére, így hát megszólította az illetőt:

-         Helló – mondta. – Nem ismersz véletlenül egy Bodry nevű pasit?

-         Bodryt? Hallottam már róla – vont vállat a muki.

-         Nem találkozott vele valamikor? Esetleg a múlt heti leértékelésen?

-         Azt hiszem, elment.

-         Hová?

-         A Dunántúlra. Vitte a gyerekét is.

Az asszonynak ennyi is elég volt; hazament, felcsapta a földrajzi atlaszt, megkereste benne a Dunántúlt, majd belebújt rózsaszín, sötétben világító görkorcsolyájába, és útnak indult. Ment, mendegélt, utazott vonaton, metrón, néhol ő volt a rózsaszín a feketék között(egy rockkoncerti buszjáraton utazva), néhol fel sem tűnt az embereknek. Eljutott a Sopron Plazáig, ám ott sem találta meg a férjét.

Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó… úgyhogy görkoriját rózsaszín, bolyhos hótaposóra cserélte. De a mostoha időjárásnak köszönhetően szem elől tévesztette a domborzati jeleket, és eltévedt. Szlovákián keresztül keveredett haza- tavaszra.

Miután kipihente az út fáradalmait, bement a városba, és vett magának egy új, robokutyára szerelhető GPS-t, melyet azon nyomban kipróbált a PULY legújabb, 2008-as modelljén, a 2007-es továbbfejlesztett változatát, amely csivavaméretei ellenére egy bernáthegyi hangját is tudta utánozni. Bár a műholdas útjelzővel a hátán mást sem lehetett tőle hallani, mint: „Újratervezés…” vagy „Forduljon balra” és „Nem… másik balra.”

Kutya és gazdája a főutcán sétálgatva elhaladtak a fodrászszalon mellett, mellyel szemben egy munkaruha-üzlet működött, kirakatában két gyanúsan egyenes hajú és gyanúsan zöld próbababa állt. A gépállat a két bábut látva kitépte pórázát a nő kezéből, átrohant az úttesten, majd frontálisan ütközött a ruhabolt kirakatával.

-         Buta robokuty’! – sóhajtott fel a nő fejcsóválva. – Hát ennyi eszed sincs?

Azzal átdöcögött az utca másik oldalára, hogy megfékezze az üveget ostromló állatkát. Ekkor ő is észrevette, amit a kutyája: a kukásruhát viselő próbababákat. A magasabb, szálegyenesre vasalt hajú, zöld arcú figura a férjére, az alacsonyabbik, hasonló külső tulajdonságokkal és kezeslábassal felruházva, pedig a fiára emlékeztette.

Ez tök úgy néz ki, mint Bodry meg Bodryka! – gondolta magában, aztán meglátta a magasabb bábu cipőjéből kikandikáló ciklámen műbőr övet.

Eszméletvesztés előtt még éppen volt ideje kihívni a helyszínelőket.

3.

-          Beismeri, hogy rosszindulatú pletykákat terjesztett más emberekről? Úgymint egy természetes göndörről azt állította a kocsmában, hogy daueroltatja a haját?

-         Beismerem.

-         És azt beismeri, hogy összetörte Kis János Trabantjának visszapillantó tükrét és szélvédőjét?

-         Megvette az utolsó rózsaszín selyeminget! Az orrom előtt!

-         És azt beismeri, hogy egy hajvasalóval agyoncsapta Bodryt és fiát a fodrászszalonban, és ha mindez nem lett volna elég, ki is egyenesítette a hajukat?

A festett vörös férfi felröhögött a vádlottak padján.

-         Maga szerint egy hajvasalóval meg lehet ölni valakit? – kérdezte hitetlenkedve.

A fehér parókás bírót idegesítette a vádlott nagy arca, ezért így szólt hozzá:

-         Megmutassam?

Azzal már vette is elő a beizzított hajvasalót az emelvény alól, és hozzávágta a festett vörös pasihoz, aki azonban ügyesen elhajolt előle, így a hajformázó gép beleállt a tárgyalóterem csukott kétszárnyú ajtajába. A két biztonsági őr egy pillantásra sem méltatta a jelenséget.

-         Verekedni akarsz, te szemét?! – ugrott ki a festett vörös csávó a pad alól. – Állok elébe!

A következő pillanatban bíró és vádlottja egymásnak estek a tárgyalóterem kellős közepén; ott birkóztak a parkettázott padlón, egymás haját, illetve parókáját tépve.

-         Security! – visította a bíró.

Az ajtó két oldalán álló széles vállú, napszemüveges, öltönyös biztonsági őröknek azonban eszük ágában sem volt megmozdulni; inkább a falat támasztva élvezték a műsort.

A festett vörös pasi a küzdelem hevében lerántotta a bíró kék talárját, meglátta a derekán a strasszkövekkel kivert, ciklámen műbőr övet, és megállt benne az ütő. A törvény szigorú őre ezt kihasználva olyat behúzott a fickónak, hogy annak eltört az orra. Az ütés visszarántotta őt a valóságba, és Jackie Chant utánozva visszavágott ellenfelének.

-         Barbárok – csóválta a fejét a bal oldali biztonsági őr, amolyan „talán-csinálni-kéne-valamit”-hangon.

-         Hülye vagy?! – így a másik. – Ez még jobb, mint az iszapbirkózás!

VÉGE