Ahogy eln�zem, a k�t Winchester m�r kezd megbar�tkozni a tudattal, hogy rajtam k�v�l egyetlen Echolls sem fogja �ket a rendes nev�k�n sz�l�tani.

-              Mrs. Echolls-Grint – sz�lal meg Dean, ahhoz k�pest udvariasan, hogy leDave-ezt�k –, nem megy�nk el ma d�lut�n. Akadt ugyanis egy �rdekes �gy a v�rosban.

-              H�la Istennek! – s�hajt fel a Nagyi megk�nnyebb�lten.

�r�l, hogy v�gre nincs eg�sz nap egyed�l. Azt hiszi, nem vettem �szre, de az arca �veket �regedett, mi�ta �n is vad�szok, hiszen �gy m�r nem csak Any�t f�lti, hanem engem is; most m�r b�rmelyik�nk meghalhat szellem�ld�z�s k�zben.

-              N�zd csak, Stella, mit tal�ltam neked! – l�p oda hozz�m a Nagyi egy hossz�k�s fadobozzal a kez�ben.

Egy f�nyesre pol�rozott pisztoly van benne, hossz� v�kony cs�v�n egy n�vvel: Ethan Rees. Apa.

-              A m�lt h�ten kitakar�tottam a gar�zsban, akkor bukkantam r� – magyar�zza a nagymam�m. – Ap�d� volt; egy r�gis�gv�s�ron vette, azt�n belegrav�roztatta a nev�t. Mindig ezzel j�rt vad�szni, eml�kszem r�.

Remeg� k�zzel veszem kezembe a fegyvert, hogy alaposan megn�zem: a nyele f�b�l k�sz�lt, amely az �vek sor�n kiss� megkopott, hossz�, f�msz�n� cs�v�n kisebb-nagyobb karcol�sok �ktelenkednek, de �sszess�g�ben ez egy gy�ny�r� darab. M�g akkor is, ha �n nem �rtek a pisztolyokhoz.

-              Gondoltam, tal�n j�l j�nne neked egy saj�t fegyver – mondja a Nagyi mosolyogva.

-              K�sz�n�m – felelem k�nnyes szemmel.

Nem is tudom, mi�rt vagyok ennyire megillet�dve. Tal�n az�rt, mert nincs sok eml�kem Ap�r�l, �s most hirtelen megkapom a pisztoly�t, amivel annak idej�n ki tudja, h�ny term�szetfeletti d�g�t k�ld�tt vissza a pokolba. Vajon Anya haszn�lta valamikor?

-              Azanny�t! – f�ttyent Dean, amikor megl�tja, mi van a kezemben. – Ez egy ’51-es Colt Navy!

Elveszi t�lem a pisztolyt, mert szerinte egy „szak�rt�nek is meg kell vizsg�lnia.” Ujjait v�gigfuttatja a cs�v�n, p�rszor megh�zogatja a ravaszt, megn�zi a sz�riasz�mot az alj�n, majd elismer�en b�logatva visszaadja.

-              Ap�dnak volt �zl�se – �llap�tja meg.

�s most nem is g�nyol�dik, pedig hozz�m besz�l. Hogy mik vannak!

***

Dean:

A sz�rke, egyhang� kihallgat�szob�ban egy harmincas �veiben j�r�, r�vid fekete haj�, v�kony pasas megszeppenten pislog barna szem�vel, mik�zben v�res ing�t gy�r�geti. Nagyon be lehet tojva az �rge! Pl�ne, ha t�nyleg nem �lte meg a szobat�rs�t. Pontosabban � tette, csak egy d�mon ir�ny�t�sa alatt. Sam elmagyar�zza neki, hogy gyakorl� �gyv�dek vagyunk, �s szeretn�nk feltenni neki n�h�ny k�rd�st. �gyv�dek?! Mi ez a t�bbes sz�m? Csak � az, �n kriminol�gi�t hallgatok! Ezt ki is k�rem magamnak, miel�tt m�g Stella elsz�ln� mag�t, hogy a bar�tainak nem is ezt hazudtuk. L�ttam az arc�n, hogy erre k�sz�lt.

-              Higgy�k el, nem csin�ltam semmit! – ki�ltja a Frank Wilson nev� v�dlott k�ts�gbeesetten. – Azt sem tudom, hogy ker�ltem ide!

-              Az utaslist�n ott szerepel a neve – mondja Sam, hal�los nyugalommal a hangj�ban.

-              Tudom, �n jelentkeztem erre a t�r�ra, csak arra nem eml�kszem, hogy milyen volt az �t idefel� – magyar�zkodik Wilson.

-              Mi volt az utols� eml�ke? – k�rdezem.

-              Az, hogy reggel a buszon besz�lgetek egy n�vel. Dolgozni mentem otthon, Denverben, amikor a buszin mell�m �lt egy platinasz�ke, harmincas n�. M�g sosem tal�lkoztunk el�tte, de � �gy csever�szett velem, mintha �vek �ta ismern�nk egym�st. K�rdez�sk�d�tt a munk�m, a csal�dom fel�l, azt�n amikor �n kezdtem volna k�rdezgetni �t, sokat sejtet�en elmosolyodott, majd j�tt a filmszakad�s, �s m�r csak arra eml�kszem, hogy a Sioux Falls-i rend�rs�g letart�ztat.

Sz�val, hirtelen filmszakad�s, �s idegen harmincas n�k cseveg� hangulatban… a pasit t�nyleg megsz�llta egy d�mon, csak k�rd�s, hogy benne van-e m�g. De nem szabad, hogy a pasas b�rmit is megsejtsen, teh�t v�gjunk szkeptikus fejet, ahogy Sam szokta, ha a csajokr�l besz�lek neki.

-              �s mondja, a n� megk�n�lta valamivel? – k�rdezem.

-              Csak nem gondolja, hogy drogoztam?! – csattan fel Wilson. – K�nyvel� vagyok!

�pp ez�rt. A hivatalnokok meglep� dolgokra k�pesek.

-              Nem, egy�ltal�n nem, csup�n arra vagyunk k�v�ncsiak, mi okozhatta az eml�kveszt�st – pr�b�lja megnyugtatni Sam.

-              Miel�tt m�g r�k�rdez: nem iszom alkoholt – fonja karba a kez�t Wilson s�rt�d�tten.

-              T�nyleg nem eml�kszik, hol volt a gyilkoss�g pillanat�ban? – veszem vissza a sz�t.

Itt Wilson az asztalra csap, �s hevesen magyar�zni kezdi, hogy fogalma sincs r�la, se k�p, se hang, nem tudja, mit�l lett v�res az inge, �s hogyan ker�ltek oda az � ujjlenyomatai. Mi tudjuk, de ha megmondan�nk, sz�vinfarktust kapna. Tekintetbe v�ve jelenlegi d�hroham�t. Vajon benne van m�g az a rohad�k? N�zz�k meg!

-              Cristo – sz�lalok meg hirtelen.

Erre a sz�ra a d�monok �sszerezzennek, de Wilson meg se hallja, csak bizonygatja tov�bb az �rtatlans�g�t. Hangosabban is elism�tlem, mire hirtelen elhallgat, majd �gy ki�lt:

-              Mi�rt mondta azt, hogy „Cristo?”

A d�mon teh�t t�vozott bel�le, �s most val�sz�n�leg szabadon gar�zd�lkodik Sioux Fallsban. H�t ez remek.

-              �hm… �gy szoktam torkot k�sz�r�lni – felelek a k�rd�s�re. – Cristo, Cristo… – ezt prezent�lom is.

-              Maga nem norm�lis! – csattan fel Wilson.

-              �n a maga hely�ben meg se sz�laln�k – motyogom.

Nem �rtem, mit pattog, amikor reggel az � ujjlenyomatait tal�lt�k meg a hull�n meg a k�sen, �s ennek ellen�re �rtatlannak vallja mag�t. �s m�g �n nem vagyok norm�lis! K�sz sz�pen!

Az ajt� ekkor kiny�lik, �s Stella rend�r haverja dugja be a fej�t a kihallgat�ba, hogy meg�rkezett Mr. Wilson �gyv�dje, �gyhogy le kell l�pn�nk. Eml�tettem m�r, mennyire ut�lom az olyan v�rosokat, ahol mindenki az a tipikus Mr. Rendes Fick�, mint ez a Josh Shephard? Burkitsville-re eml�keztetnek. Brr. Soha nem fogok ilyen v�rosban �lni. Ha m�gis, l�jetek le.

-              Sz�val, a fick�t megsz�llta a d�mon, ez�rt meg�lte a szobat�rs�t – foglalja �ssze Sam a rend�rs�gr�l kifel� menet -, de a rohad�k t�vozott bel�le, �s most szabadon gar�zd�lkodik a v�rosban

-              Mi�rt pont azt a pasit �lte meg? – k�rdezi Stella b�tortalanul.

Tizenk�t �vesen tettem fel utolj�ra ezt a k�rd�st, amikor Colorad�ban kergett�nk egy d�mont Ap�val.

-              A d�monok a lehet� legnagyobb f�jdalmat okozni nek�nk, de nem minden esetben logikusan v�lasztj�k meg az �ldozataikat. Szerintem a maiban semmi ilyesmi nem volt.

-              P�r hete a post�st sz�llta meg – folytatja Stella. – Megt�madott az utc�n, nem tudom, eml�keztek-e r�. Ti mentettetek meg.

Hogyne eml�kezn�nk r�. Akkor n�ztelek tizenhat �vesnek.

-              Nem sok egy kicsit az a k�t d�mon? – sz�lal meg ism�t Stella. – Van itt valami, ami �rdekli �ket?

-              Te laksz itt, neked k�ne tudnod!

Egy�bk�nt nem mond h�lyes�get; t�nyleg furcsa, hogy egy olyan v�rosban, ahol a Polg�rh�bor� �ta az emberek csak term�szetes hal�llal m�lik ki, egy h�napon bel�l k�t d�mon is megfordul. Meg k�ne k�rdezni Bobbyt, nem hallott-e valamir�l, ami esetleg idevonzhatja ezeket a d�g�ket.

Na j�, am�g ezt elint�zem, Sammy�k majd ut�nan�znek Wilson szobat�r�snak. ki volt, hol dolgozott, mi a kedvenc sz�ne, h�ny cukorral issza a k�v�t, sat�bbi.

Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy Bobby repesett az �r�mt�l, amikor be�ll�tottam hozz� a d�monokkal kapcsolatos ny�gjeimmel. �s akkor is, ha azt �ll�tan�m, hogy az aut�szerel� tud valami olyasmir�l, ami esetleg �rdekelhet egy d�mont �s itt van Sioux Fallsban. Ennek ellen�re m�gis este h�t ut�n �rek vissza az Echolls-h�zhoz, mert Bobby befogott n�mi munk�ra a m�helyben – most �pp egy ’88-as Citr�ent akar helyrepofozni, hogy legyen m�g egy kocsija, amelyiket emel� n�lk�l is lehet mozgatni. B�torkodtam javasolni egy seg�det, mire � majdnem a l�bamra ejtette a kalap�cs�t. Na, ennyit az �tvenes, antiszoc pasasokr�l.