Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két orrlyuk. Ez a két orrlyuk ugyanannak az embernek az orrából nőtt ki, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, ezért az lett a domináns, a másik pedig a szolgája. A tanár, akinek eme különleges orrlyukai voltak, nagyon unalmas órákat tartott. Miután egy nap négyszer egymás után elmondta ugyanazt, az orrlyukak megelégelték ezt, és megszöktek. Elmentek szerecsent próbálni.

Mentek, mendegéltek a különböző méretű orrlyukak kipróbálni a szerecsenjüket, amikor találkoztak egy szemgolyóval, akinek elege lett abból, hogy a másik szemgolyó folyamatosan inzultálta és azokkal a szemgolyókkal flörtölt, amelyekkel ő akart. Az orrlyukak is elmesélték neki történetüket, mire a szemgolyó megértően bólogatott.

-         Nem jössz velünk szerecsent próbálni? – kérdezte a kisebbik orrlyuk.

-         Ezt én akartam megkérdezni! – dörrent rá a nagyobbik. – Ha nem hallgatsz el azonnal, betömlek!

A kisebbik erre meghúzta magát, a szemgolyó pedig velük tartott. Így már hárman mentek, mendegéltek, amíg e nem jutottak a Hármas Útra, ahol autók száguldottak el előttük. Bíztak abban, hogy ott találnak olyan szerecsent, akit ki lehet próbálni. Azonban ilyet nem láttak, csak egy rendőrt, aki az út túloldalán szomorúan támasztotta a korlátot, mert nem volt orrlyuka, és csak egyetlen szemgolyóval bámulta a cipőjét.

-         Nézzétek! – szólt a szemgolyó.

-         Mire akarsz kilyukadni? – kérdezték az orrlyukak.

-         Ott egy szemüreges ember! – a szemgolyó ekkor lelépett az útpadkáról.

Az orrlyukak meg akarták őt állítani, de elkéstek: a szemgolyó már a sztráda közepén gurult, az autók között. A nagyobbik orrlyuk utánaeredt, azonban két perc sem telt bele, áthajtott szegény orrlyukon egy kamion. A kisebbik testnyílás először megdöbbent, majd harsány kacagásba kezdett. A szemgolyó eltátotta a pupilláját, a kamion pedig defektet kapott. Az orrlyuk megbosszulta saját halálát: keréklyukként született újjá.

A kicsi orrlyuk felszabadultan indult neki a Hármas Útnak, hogy megközelítse a szomorú rendőrt, akinek fel se tűnt a kamion defektje. Az orrlyuk utolérte a szemgolyót, és együtt odamentek a rendőrhöz. A kis testnyílás ráugrott a férfi cipőjére, melyen így lyuk keletkezett. Ez a rendőrnek is feltűnt, és lenézett. Fél szemével meglátta a lábánál álló szemgolyót, aki vágyakozva pislogott a fickó hívogatóan tátongó üres szemüregére.

-         Jé, egy szeb! – szólt a rendőr náthás hangon, mivel nem volt orrlyuka.

Lehajolt, felvette a szemgolyót, és beletömködte az üregbe ott, az orra fölött, majd egészen új emberként nézett szét. Aztán össze a cipőjén tátongó lyukkal.

-         Bárdzsak ledde orrlyukab! – sóhajtott fel a rendőr.

A kis orrlyuk ekkor elkezdett felkapaszkodni a nadrágján, és hamarosan elért a lyuknélküli orrhoz, ahol elfoglalta helyét, mint főállású testnyílás. A rendőr kis híján hanyatt esett, annyira meglepte az orrán beáramló levegő.

-         ma jó napom van! – rikoltotta, aztán ugrándozva elindult hazafelé.

Az orrlyuk és a szemgolyó boldogan éltek, amíg a rendőr meg nem halt. A temetés után pedig elindultak keresni egy szerecsent, akit ki lehet próbálni.

VÉGE