-       Csak hobbiszinten, és nyulakra – felel a pasas mosolyogva.

Mint kiderül, Bobby meg Jeremy középiskolás korukban osztálytársak voltak, és suli után együtt akartak autószerelő műhelyt nyitni, de Owensék elköltöztek Sioux Fallsból. A közös álomból aztán később se lett semmi, ugyanis Bobby elkezdett vadászni, s ezért biztonsági okokból meg akarta szakítani a kapcsolatot a régi barátaival, Jeremy azonban nem hagyta magát lerázni, így ő Bobby egyetlen olyan barátja, aki nem szellemekre vadászik.

Viszont nála csak egy szabad szoba van a három gyerek miatt, úgyhogy Dean kitalálta, hogy döntsük el biliárdban, ki lakjon Jeremynél. Az kapja a szobát, aki nyer, a vesztesek pedig mehetnek motelt keresni. Ekkorra már Stella is kijött a mosdóból, és beállt játszani. Most ő következik. Összevont szemöldökkel koncentrál, majd a dákóval nagyot lök a fehér golyón, amely elsodorva egy pirosat és egy lilát, eltűnik az asztal bal sarkán tátongó lyukban. Nem létezik, hogy valaki ennyire szerencsétlen legyen! A fehér golyót az asztalon kell hagyni! Pedig még el is ismételte magában előtte, hogy a fehéret NEM SZABAD lelökni.

Deanből azonnal kitör a röhögés, Bobby a sapkája és a bajsza alatt mosolyog, Jeremy köhög. Meg én sem tudom megállni, hogy el ne vigyorodjak.

-              Basszus! – Stella a kezébe temeti az arcát. – Hogy lehetek ilyen béna?!

Hirtelen nem tudom megállapítani, sír-e vagy nevet.

A Greenleaf nevű motel halljában állunk, a szürke recepciós pult előtt, fekete padlószőnyegen, kékesszürke falak között, miután a kocsmában Bobby hülyére vert minket biliárdban. A fene gondolta volna, hogy ilyen jól játszik!

Stella lett az utolsó a ranglistán, mert sikerült elsőre eltávolítania a fehér golyót az asztalról, aztán pedig majdnem kiszúrta a bátyám szemét a dákójával. Utána Dean következett, és én lettem a második! Bobbyt azonban már nem sikerült legyőznöm.

-              Segíthetek? – jelenik meg ekkor egy alacsony, huszonöt év körüli, barna hullámos hajú, sötétbarna, ujjatlan felsőt viselő nő

-              Szobát szeretnénk kivenni – feleli a bátyám, felöltve a csajozós vigyorát.

A recepciós gondterhelt arccal a papírjai között kezd turkálni. Nehogy ő is bejelentse, hogy tele vannak, mert akkor kénytelenek leszünk a kocsiban aludni. A Greenleaf ugyanis már a harmadik motel ma este – a másik kettőben már nem volt szabad szoba a hétvégi esküvők miatt.

-              Sajnos csak egyetlen szobánk van, egy kétágyas – biggyeszti le szájfénytől csillogó ajkait a recepciós.

Összenézünk Stellával és Deannel.

-              Végül is, a semminél jobb – szólal meg a lány bátortalanul. – Hátha be tudnak rakni még egy matracot vagy egy kempingágyat.

Ez nem is hülyeség! A recepcióshoz fordulnék a kérdéssel, de úgy látom, Dean már bedobta magát az ügy érdekében: a pultra könyököl, zöldesszürke szemével fogva tartva Marianne tekintetét, és közben vigyorog, mint vadalma a sportkocsiban. Lássatok csodát, a nő már megy is a matracért, melyet végül nekem kell a szobánkba, a 14-esbe, felcipelni (figyelitek a munkamegosztást?), és az ezüstszínű dekorációval díszített, kékesszürke falú helyiség két ágya közé letenni. Na vajon melyikünk fog ma éjjel ott aludni?

Stelláé az egyik ágy (mert ne legyünk már bunkók), a másikért pedig vagy megverekszünk, vagy…

-              Na, Sammy, fej vagy írás? – kérdezi Dean, miközben egy tízcentest húz elő a farmerja zsebéből.

Tehát, vagy megverekszünk érte, vagy feldobunk egy tízcentest.

-              Fej – válaszolom.

Nyertem, nyertem! Én alszok az ágyon! Igyekszem nem kárörvendően vigyorogni, de muszáj! Addig nevetgélek, amíg Dean hozzám nem vágja a párnáját. Én meg visszadobom, aztán megint ő, majd megint én, végül a bátyám felugrik az ágyra, és püfölni kezd a párnával.

Ha harc, hát legyen harc! Aú, az orrom!

-              Hé, mit csináltok? – hallom Stella méltatlankodó hangját a másik ágy irányából.

Dean őt is be akarja vonni a párnacsatába, ezért felé hajítja az én párnámat is, melyet Stella visszakézből – bár a bátyám fejét célozta – nekidob az ajtónak. A másik viszont egyenesen Dean arcába repül, aki erre abbahagyja a röhögést. Aztán elszabadul az infantilis pokol…