Elzárom a csapot, kilépek a kádból, és a törölközőm után nyú… a francba, elfelejtettem behozni! Most vegyem fel vizesen a ruhámat?! De csak a melltartóm meg a bugyim van itt, a többit kint hagytam! Na, mindegy, az is jobb, mint a semmi.

Résnyire kinyitom az ajtót, hogy megnézzem, van-e valaki a szobában, de senkit sem látok, csak az ezüstszínű szekrény nyitott ajtajára terített fehér törölközőt, rajta a motel emblémájával. Meg vagyok mentve! Kislisszolok a fürdőszobából, lerántom a törölközőt az ajtóról, és már indulnék is vissza a fürdőszobába, amikor egy méltatlankodó hangot hallok:

-              Dean, az az én törölközőm!

A vér meghűl bennem! Azt hittem, csak én vagyok itt! Gyorsan magamra tekerem a törölközőt, és amikor felnézek, Sam Winchester áll velem szemben, pingponglabda-szemeket meresztve rám. Mindezt úgy, hogy nincs rajta semmi az égvilágon! Méghozzá azért, mert lenyúltam a törölközőjét.

-              Stella, én nem is tudtam, hogy te… - hebegi a haja tövéig elpirulva.

-              Ne haragudj, én se tudtam… - szabadkozom, miközben arcomat tüzes karikaként veszi körbe a forróság.

Behunyom a szemem, és még a kezemmel is eltakarom, de a kép mintha beleégett volna az agyamba: Sam döbbenten néz rám, nincs rajta ruha, és én nem tudom levenni róla a szemem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen izmos!

Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, majd Dean gúnyos-vidám hangját hallom:

-              Igazán kirakhattátok volna a „Ne zavarjanak!”-táblát, azért van – heherészik.

-              Ez nem az, aminek látszik! – mentegetőzik Sam.

Szétnyitom az ujjaimat a szemem előtt, hogy kilássak, de már zárom is vissza, ugyanis a fiatalabbik Winchester még mindig meztelen.

-              Az történt, hogy bementem zuhanyozni, és nem vittem törölközőt – magyarázom eltakart szemmel. – Kinéztem, van-e itt valaki, de nem láttam senkit, ezért elvettem a törölközőt…

-              Ami történetesen az enyém volt – teszi hozzá Sam. – Hé, most miért nézel így?!

-              Legközelebb hihetőbb mesét találjatok ki – mondja Dean. – Na jó, magatokra hagylak benneteket. De aztán ne tegyetek olyat, amit én se tennék!

Ajtócsukódás hallatszik, majd Sam méltatlankodó kiáltása. Elveszem a kezem a szemem elől, és körülnézek. Az ifjabb Winchester a fürdőszoba előtt áll, nekem háttal, hála Istennek.

„Stella, sose kezdj löttyedt seggű pasikkal” – hallom ekkor a fejemben a Nagyi hangját. Atyaég… Már csak ez hiányzott! Próbálom elhessegetni a nagymamám jó tanácsát férfiak hátsó feléről (ezt akkor mondta, amikor a szalagavatómra mentünk ruhát venni, és utunk keresztezte a helyi tűzoltókét).

-              Ööö… Sam, nem vennél fel valamit? – kérdezem bátortalanul. – Na nem, mintha zavarna…

Csak szeretném végre kinyitni a szemem.

Ekkor, szinte végszóra a fiú telefonja rezegni kezd az éjjeliszekrényen, mire a gazdája odaugrik, hogy felvegye.

-              Nem egészen erre gondoltam – motyogom.

Dean:

Rég szórakoztam ilyen jól, mint az elmúlt néhány percben. Benyitok a szobába, és ott áll az öcsém pucéran, Stellával szemben, akin mindössze egy flottírtörölköző van. Mi a jó eget csinálhattak ezek ketten, amíg én autót szereltem? Az Erotika temetője óta Sammytől bármi kitelik…

Na jó, nyilván az történt, amit paradicsom-arccal magyaráztak, hogy nem tudtak a másik ottlétéről, Stella meg elfelejtett törölközőt hozni magával a fürdőszobába, vagy mi. Nem emlékszem pontosan, mert röhögtem.

-              Tessék, vedd fel ezt – hallom Stella hangját kintről, amint az öcsémhez beszél, aki telefonján keresztül épp Bobbyval társalog.

-              De ez Deané! Én ezt föl nem veszem! – méltatlankodik az öcsém. – Bocs, Bobby, ezt nem neked mondtam…

Na, az apácánk rábukkant az ördögös bokszeralsómra, amit egy vicces kedvű pincérnőtől kaptam tavaly Valentin-napra. Ezek szerint nem veszítettem el, pedig esküdni mertem volna, hogy Iowában hagytam. Nem baj, legalább már tudom, mit veszek az öcsinek karácsonyra: ördögös bokszert! Lehetőleg olyat, ami világít. Hehe…

Basszus, mitől lett olajos a lábujjam, amikor cipőben másztam be a kocsi alá?!

-              Köszönöm! – kiált fel Stella megkönnyebbülten. Ezek szerint öcsikém rászánta magát az alsógatyára. – És még egyszer bocs az iménti jelenetért – kér elnézést a lány -, csak nem tudtam, hogy itt vagy.

-              Semmi baj, én se tudtam – mondja Sam. – Azt hittem, Dean szórakozik.

Te úristen, Sammy felvette az örödgös bokszeremet! Fényképezze le valaki!

Ez nem igaz, a lábam még mindig tiszta olaj! Rohadt csúszós kád! Most vizes lett a hajam! Nem probléma, akkor azt is megmosom. Blugy, blugy…

-              Dean, sietnél egy kicsit? – Kicsivel később Sam ingerült hangját hallom az ajtón túlról. – Már tíz perce ülsz a kádban!

-              Hajat mosok! – kiabálok vissza.

Milyen türelmetlen itt valaki! Igazán tudhatná, hogy imádom sokáig áztatni magam. És különben is, az olaj még mindig nem jött le a lábamról. Hol a szivacs?

Kíváncsi vagyok, Sam mit derített ki Walshéknál, meg hogy miért telefonált Bobby, ezt viszont eszem ágában sincs zárt ajtón keresztül megtárgyalni, úgyhogy nyugodtan fürdőzök tovább. Jé, lejött az olaj! De jó!

-              Dean, negyed óra! – Az öcsém egyre idegesebb. Akkor bosszantsuk még egy kicsit!

-              Méred az időmet? Akkor megdöntöm a rekordomat! – lelkendezek.

-              Én is szeretnék fürödni, lehetőleg még ma!

-              Nyugi már, még csak hat óra van! Különben is, aki Chippendale-t játszik, az várjon a sorára!

És ezzel a vitát lezártnak is tekinthetjük. Nna, mossuk le a sampont…

-              Negyven perc – dörmögi Sam, amikor kijövök a fürdőszobából.

-              Új rekord! – vigyorgok rá.

Körülnézek a szobában: az öcsém az alsógatyámban ül a laptopja előtt, Stella pedig nincs sehol.

-              Az apáca? – kérdezem.

-              Elment – csukja be Sam a gépét, majd fog egy törölközőt, és elindul a fürdő felé az ördögös bokszerben.

Basszus, az öcsém hordja a gatyámat! Ezt nem hagyhatom annyiban!

-              Szerintem te voltál az első meztelen férfi, akit életében látott – közlöm vele kajánul vigyorogva. – Nem csodálkozom, hogy elmenekült.

Erre az öcskös arca elkomorul, s vörös foltok jelennek meg rajta: zavarban van!

-              Seggfej – veti oda félvállról, aztán becsukja maga után a kékesszürke ajtót.

-              Visszakaphatnám az alsógatyámat? – szólok utána.

Az ajtó egy résnyire kinyílik, s egy ördögös bokszer repül ki rajta, mely egyebesen a fejemen landol. Ezt meg megbánod, Sammy!