3.fejezet/5. |
|
2009.01.09. 21:33 |
|
Sam:
- Miért kell úgy viselkedned, mint ő?! – csattanok fel, miközben a kilincsre teszem a kezem, hogy elhúzzam a csíkot.
Dühít, mennyire hasonlítani akar Apára! Eddig ez fel se tűnt, de ahogy Stellával viselkedik, annyira a saját gyerekkoromra emlékeztet! Apa tényleg nem bánt bőkezűen a dicséretekkel, inkább a hibáinkat részletezte. Sosem felejtem el, amikor először vadásztam, és lelőttem egy szellemet. Nagyon boldog voltam, hogy eltaláltam, és elújságoltam Apának, ő meg jól leszidott, amiért elpazaroltam egy ezüstgolyót. Akkor ösztönösen lőttem, teljesen megfeledkezve arról, milyen töltényt kell használni. Emlékszem, egész éjszaka bőgtem a kudarc meg Apa viselkedése miatt. Talán ott kezdődött az Apa-Sammy ellentét…
- Szeretném, ha jó vadász lenne a kiscsajból – mondja Dean valamivel kedvesebben.
- Én is – fordulok vissza. – De mondd csak, nem tenne jót neki, ha még egy…
- Egy vadászatról volt szó – rázza a fejét a bátyám. – Nem többről. Csak nem belezúgtál? – vigyorodik el gúnyosan.
- Látszik, hogy két napja nem alszol rendesen – állapítom meg. – Hülyeségeket beszélsz. Azért kérdeztem, mert szerintem hasonló…
- A helyzetünk, tudom. De Sammy, ha akarsz tőle valamit, inkább hívd el randira!
- Ha még egy ilyet benyögsz, ledugok a torkodon egy egész zacskó selyemcukrot! – fenyegetőzök vigyorogva. A hangulat végre feloldódik.
- Én meg itt hagylak a fogadósnéninek – vágja rá a bátyám. – Te lehetsz a kerti óriás.
- És elvinnél helyettem egy kerti törpét? – kérdezem.
- Néha jobb társaság lenne nálad. Bár egy kerti törpét nem lehet olyan jól szívatni, mint téged.
Na, hol az a selyemcukor?
|
3. fejezet/4. |
|
2009.01.09. 21:29 |
|
Dean:
- És hol a fej?
- Ööö…
- Mr. Stones irodájában – szólal meg Stella bátortalanul. – Amikor ott voltunk, láttam ott egy koponyát. És ha Mr. Stones ölte meg Mr. Lesleyt, akkor valószínűleg az ő koponyája porosodik ott a szekrény tetején.
Koponya Stones irodájában? Ezt én miért nem vettem észre?
|
3. fejezet/3. |
|
2009.01.09. 21:26 |
|
Dean:
- Én nem tudnám Will Stonesról elképzelni, hogy embert öljön! – jelenti ki Stella a hátsó ülésen.
- Pedig nagyon is valószínű – közlöm vele a sajnálatos tényt.
Miért vettünk mellé egy ilyen naiv csajt? Tiszta őrültek vagyunk! De nem baj, holnap elintézzük a szellemet, aztán a soha viszont-nem-látásra!
- Pedig Diane szerint Mr. Stones jó ember – köti az ebet a karóhoz a lány.
- Mióta ismeri? – kérdezek vissza.
- Úgy tizenöt éve.
-
|
3. fejezet/2 |
|
2009.01.09. 21:24 |
|
Stella:
Haragos tekintettel méreget minket, miközben két perccel később távozunk a Stones-rezidenciából, aztán, amikor kiérünk az udvarra, csípőre tett kézzel megáll előttünk.
- Tudom, hogy nem vagytok állatpszichológusok – jelenti ki határozottan. – Kik vagytok valójában? – kérdezi a Winchester-fiúkat.
- Szövetségi ügynökök vagyunk – vágja rá Dean, szemrebbenés nélkül.
Szövetségi ügynökök? Még egy hazugság. Meglepetten pislogok rájuk.
- Te tudtad?! – esik nekem Diane.
- Nem, nem, fogalmam sem volt róla! – felelem rémülten. Megijeszt, ha valaki villámokat szóró szemmel néz rám.
Osztálytársam ezt hihetőnek találja (tekintve, hogy mennyire félős vagyok), ezért már lágyabban folytatja:
|
3. fejezet |
|
2009.01.09. 21:22 |
|
Lóhalálában
|
2. fejezet/3. |
|
2009.01.09. 21:20 |
|
A fejezet vége
|
2. fejezet/2. |
|
2009.01.09. 21:18 |
|
Sam:
- Egy hete még reménytelenebb volt – szól a tapasztalt vadász. – Azóta rengeteget fejlődött. Magához képest, persze. Amikor először adtam fegyvert a kezébe, annyira remegett a keze, hogy elejtette azt. A pisztoly elsült, és tönkretette annak a ’82-es Mercedesnek a hátsó kerekét – mutat egy, a közelünkben lévő sötétkék autóra, melynek minden ajtaja hiányzik.
Dean Stella mögött áll, kezét a lány pisztolyt markoló ujjain tartva, finoman a babkonzervre irányítva a fegyvert. Aztán meghúzzák a ravaszt, és a fémdoboz lerepül a piros Ford tetejéről.
- Mondd csak, Bobby, nem tudsz valami levadászható dologról? – kérdezi Dean, miután csatlakozik hozzánk.
- Hmm… - az idősödő autószerelő elgondolkozva simít végig barnásvörös szakállán. – Levadászhatót nem igazán. De lenne valami más… - Stellára sandít, aki továbbra is kitartóan lövöldöz a konzervdobozokra, több-kevesebb sikerrel.
Csak nem azt akarja, hogy mi tanítsuk?
|
2. fejezet |
|
2009.01.09. 21:15 |
|
Egy, és nem több
|
1. fejezet/4 |
|
2009.01.09. 21:06 |
|
Néhány perc, és kiérnek a mentők. Dean azt mondja nekik, hogy amikor rátaláltunk Henryre, már eszméletlen volt. Miután a szirénázó autó kikanyarodik a Barack utcáról, a fiúk felajánlják, hogy hazavisznek. Így hát mindhárman beszállunk az úttest mellett parkoló, hosszúkás fekete autóba. Az egész olyan, mint valami régi filmben! Bőrülések, nincs biztonsági öv, és régi rockzene szól. Elmesélem nekik részletesen, mi történt az imént. Amikor eljutok ahhoz a részhez, amikor Anyáról beszélt, kitör belőlem a zokogás. Az a dög megölte az anyukámat! Nehezen tudom csak kinyögni, miről van szó.
|
1. fejezet/3 |
Naras |
2009.01.09. 21:00 |
|
a folytatás
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
