5. fejezet/4. |
|
2009.01.13. 19:24 |
|
Stella:
Két és fél órával később a motelszobában ülünk, előttünk egy-egy adag indiai kaja, amelynek olyan rossz íze van, hogy néhány falat után félretolom. Dean persze azonnal lecsap rá. Sam fel-alá járkál a puha szőnyegen, miközben a félkarú pasasról mesél: Aaron Westbrooke-nak hívják, és kamionsofőrként dolgozott, amíg húsz éve el nem vesztette a bal karját egy balesetben, amely „meglepő módon” azon az útszakaszon történt, ahol a héten az a sok kamion felborult.
|
5. fejezet/3. |
|
2009.01.13. 19:22 |
|
Stella:
Az éjjel megint meghalt egy kamionsofőr, pont azon az útszakaszon, ahol a többi baleset történt. Amint ezt megtudtuk, siettünk a helyszínre: Sam és Dean, mint szövetségi nyomozók, Bobby és Mr. Owens… izé… Jeremy (nyomatékosan megkért rá, hogy így szólítsam) hivatásos autószerelőkkeént – ők tényleg azok -, én pedig Bobby lányaként lettem bemutatva. Azt hiszem, csináltatnom kéne néhány hamis igazolványt. Még akkor is, ha ez nem egyezik az elveimmel. Bár… a sírásáshoz képest semmi egy olyan papír, melyen a fényképem mellett az áll, hogy Janet Menzel, szövetségi nyomozó.
Amikor kiérünk az országútra, a kamiont már nem találjuk ott, csak egy csapat rendőrt, helyszínelés közben. Egyikük, egy magas, izmos, szőke férfi jön oda hozzánk, egy jegyzetfüzettel a kezében. Lerí róla, hogy legszívesebben a pokolra kívánna minket.
|
5. fejezet/2. |
|
2009.01.09. 21:52 |
|
Sam:
Nem vagyok kölyök! Elmúltam huszonegy! Már épp visszavágnék neki, amikor Bobbéyknak is feltűnik, hogy ott vagyok.
- Nemsokára vége ennek a menetnek, aztán játszhatsz te is – mondja a tapasztalt vadász, majd a fekete fickóhoz fordul. – Jeremy, ez itt Sam, Dean öccse; Sam, ez itt Jeremy Owens, jó barát és kolléga.
- Maga is vadász? – bukik ki belőlem a kérdés.
|
5. fejezet |
|
2009.01.09. 21:50 |
Úton hazafelé
|
4. fejezet/6. |
|
2009.01.09. 21:47 |
|
Stella:
- Amanda Phillips szelleme. Akit te is láttál a fürdőszobában – világosít fel Bobby. – Ő hozott ide minket.
Ekkor eszembe jut Heather.
- Heather Phillips még a pincében van! – kiáltok fel. – Ms. Morrison a falhoz bilincselte.
|
4. fejezet/5. |
|
2009.01.09. 21:45 |
|
Dean:
- Mert huszonöt évvel ezelőtt tőle szöktem meg – komorul el Amanda. – Ugyanúgy rabolt el, mint Heathert, meg a barátnőtöket. – Nem megmondtam már, hogy nem a barátnőnk?? – Aznap összevesztem Jamie-vel, a bátyámmal – folytatja Amanda -, borzasztó dühös voltam rá, duzzogva sétáltam a városban, amikor hirtelen kialudtak a lámpák, majd minden elsötétült. Egy koszos szobában tértem magamhoz, egy székhez kötözve. A lábfejemen két óriási vágás éktelenkedett, körülöttem véres volt a padló. Akkorát visítottam, hogy beleremegtek a falak. Ekkor jött le Agatha, vértől csöpögő kézzel, és úgy pofon vágott, hogy kettőt láttam belőle. Ezután a sarokba ment, ahol valami feküdt. Jobban mondva, valaki: Susan Keys, egy évfolyamtársam. Szörnyen nézett ki, alig ismertem rá. Szegénynek már rettegni se volt ereje, amikor Agatha előhúzott egy kést, és felhasította a hasát – a kísértet hangja elcsuklik. – Pedig Susan még élt, és az a nő a belső szervei között turkált!
Te jó ég, ez a nő tényleg benne van! Sam is totál ledöbben; már bánja, hogy gyanakodott.
- Ő tulajdonképpen micsoda? – kérdezi. – Istenség emberi alakban?
- Boszorkány – hangzik a komor válasz.
Ez megmagyarázza, miért lett kozmetikus, és miért kezdett Bobby bambán vigyorogni, amikor meglátta. Amanda azt is elmondja, mire kellenek neki tizenhat és huszonöt év közötti lányok: a vérükben fürdik! Minden huszonötödik évben ezt csinálja, hogy megőrizze a fiatalságát. Komolyan mondom, az emberek néha durvább dolgokat művelnek, mint a démonok!
Bobby a motel előtt vár ránk, messziről látszik rajta, hogy ideges. Odarohan hozzánk, majd hátrahőköl, amint meglátja Amanda szellemét. Akkor hogy fog majd csodálkozni, ha megtudja az igazságot a csajáról!
Hát igen, majdnem elájul, amikor Sam közli vele a tényállást; eleinte nem is hisz nekünk, de a kísértet a hátsó ülésen őt is meggyőzi, hiszen ő az élő bizonyíték! Vagyis… a holt bizonyíték. Kezdek fáradni.
- Hogy fogjuk elintézni? – kérdezi Bobby, miután kissé összeszedte magát.
Szegény nem néz ki túl jól, mondjuk ezen nem is csodálkozom. Előbb eltűnik a tanítványa, utána pedig megtudja, hogy a barátnője rabolta el. Nem irigylem.
- Hogy lehet egy ilyen banyát kinyírni? – kérdezem.
|
4. fejezet/4. |
|
2009.01.09. 21:42 |
|
Dean:
- Miért? – bukik ki belőlem a kérdés.
- Csak a formaságok miatt – feleli a bajuszos. – Tudja, jegyzőkönyv, meg ilyesmik.
Hála az égnek!
Bobby ekkor az órájára néz, és rémülten konstatálja, hogy késésben van egy újabb randiról Agathával. Elköszön tőlünk, beugrik a kocsijába, aztán már száguld is vissza a városba. Ó, bárcsak nekem lennének ilyen kifogásaim! Utálom a rendőrőrsöket, ugyanis csak rossz emlékeim vannak róluk.
|
4. fejezet/3. |
|
2009.01.09. 21:40 |
|
Stella:
Az ijedtségtől remegő lábakkal támolygok át a szobába, Bobby vállára támaszkodva, miközben könnyek sós ízét érzem a számban. Hozzá kellene már szoknom a szellemek látványához; nem jó az, ha minden egyes túlvilági találkozó után úgy nézek ki, mint akit egy kutya szájából húztak ki. Pláne, hogy ki tudja, hány természetfeletti lénnyel hoz össze a sors, amíg meg nem találom Anyát.
Megérkeznek Deanék is, pisztollyal a kezükben, de már csak arra nyitnak be, hogy én az ágyon ülök, egész testemben remegve, vacogó fogakkal, míg tapasztalt vadász szobatársam próbálja kiszedni belőlem, mi történt az előbb. Nagy nehezen kinyögöm, hogy találkoztam a fürdőszobában egy szellemmel, mire Bobby és a Winchesterek bevetik magukat az alig 20 négyzetméteres helyiségbe, hátha a kísértet nyomára bukkannak. De nem találnak semmit, csak az EMF sípolása jelzi, hogy tényleg volt ott egy szellem. A kérdés most már csak az, hogy kicsoda és mit akart tőlem.
|
4. fejezet/2. |
|
2009.01.09. 21:37 |
|
Stella:
- Kérek hat fánkot, nyolc áfonyás muffint, négy almás rétest… ööö... ezt itt nem tudom elolvasni… ja, és még lesz két kakaós csiga meg egy fahéjas.
A motel melletti pékségben állok a pult előtt, kezemben egy Dean által írt – és ebből kifolyólag olvashatatlan – listával, mögöttem három öreg nénivel, akik türelmetlenül topognak a mosogatólé-színű linóleumpadlón, éppen valami eltűnésről cseverészve.
Várjunk csak! Eltűnés? Fülelni kezdek.
- Szóval, Heather elment a kozmetikushoz, de onnan nem tért haza – magyarázza a hozzám legközelebb álló mekegő hangon. – Azt mondják, nyomtalanul eltűnt.
|
4. fejezet |
|
2009.01.09. 21:34 |
A hosszú élet titka
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
